8. rész - Vársz valakit?

Komolyan, ti hogy bírjátok ezt az atom meleget??????? Mert én nagyon nehezen. Bár, örülök is neki :D végre lehet egy kis színem :D MA is, még mielőtt átmennék apumhoz és csobbannék egy hatalmasat a medencébe, aztán ki se jövök késő estig :D  gyorsan felraktam a részt. :D Igyatok sokat ebbe a nagy melegbe és fürödjetek le sokszor hideg vízbe :D Máshogy komolyan nem lehet ezt bírni.

Nagyon köszönöm a komikat !! J  Puszilok mindenkit és izzadjunk együtt ebben a melegben :DDDDDDDDD ♥

*Tom

Amilyen gyorsan csak tudtam lefoglaltattam egy Párizsba tartó gépet és nem is figyeltem miket pakolok össze,  csak az érdekelt, hogy mihamarabb elérjem a gépet és Párizsba legyek Andreasnál , hogy el tudjam mondani Billnek a jó hírt és végre kibéküljünk.  Kintről egy hatalmas dudaszó csapta meg a fülelem, ami, a Taxim megérkezését jelentette. Sehol nem tartottam a pakolásba, mindent egyszerre csináltam a kezembe egyszerre volt minden, amit úgy gondoltam érdemes lenne elvinni , és közben, ha bármit megláttam egy polcon vagy asztalon egyből kaptam is le . Már alig bírtam egyensúlyozni a sok szarral a kezemben , közben a Taxis ismét dudált. Behajítottam mindent, ami a kezembe volt, lezártam a bőröndöt és szaladtam a Taxihoz.

 

~~~

Végre! A Párizsba tartó gépen ülök, amit épp, hogy elértem.  Hátrahajtottam az ülésen a fejem és nagyon hosszan szívtam be az orromon keresztül a levegőt, majd csukott szemmel  lassan kifújtam a számon. Borzasztóan izgultam, hogy Bill mit fog szólni, ha meglát, biztos kiakad, de remélem  végighallgat és egyből elfogom tudni mondani, hogy Claire mégis belement a forgatásba és, hogy minden helyre jön. Utáltam Billel összeveszni. olyankor teljesen elveszettnek éreztem magam. Olyan érzésem van olyankor, mint amikor egy pici gyerek elveszti az anyukáját egy halom embertől nyüzsgő bevásárló központban. Az az 1 hónap, amit nélküle kellett  leélnem…. nincsenek rá szavak mit éreztem. Csak azt tudom, hogy még egyszer nem akarom átélni és Billt kitenni ilyen dolgoknak, hogy még egyszer olyan borzalmakon menjen keresztül, mint akkor és ilyen undorító, ocsmány dolgokhoz folyamodjon.

Aztán eszembe jutott Andreas. Úr isten, de rég nem találkoztunk már…. 3 éve.  Hiányzik az az idióta feje, meg úgy az egész ember.  Miket leműveltünk régen. Az a gyerek komolyan mondom nem normális. Mosolyra húzódott a szám, ahogy visszaemlékeztem, a múltra. Imádtam azokat az éveket, akkor még minden annyira egyszerű volt és nyugis. Remélem, azért a barátnője majd elengedi velem egy- két este egy hatalmasat bulizni.  Csak Bill bocsásson meg. 

*Claire

Kimék háza egyszerűen gyönyörű! Mikor Andreas eljegyezte Kimet, úgy döntöttek, hogy elköltöznek. És, hát nagyon jól döntöttek! Csak bámulok tátott szájjal körbe- körbe és nem bírom felfogni, hogy egy ház hogy lehet ilyen elegáns és  kifinomultan szép és egyben otthonos is, mint az övék. Az én házam is nagy volt, meg szép, de ez?! Hihetetlen.

-Kim, ez a ház… HUHA! Nem találok szavakat. Gyönyörű !

-Köszi. Ha Andreason múlt volna, akkor most egy sötét lukban élnénk. De hála istennek nem ő a kreatív szellem a családban. – nevetett Kim és kiment az álom konyhájába.

- Na jó komolyan, rád bízom a lakásom, hogy berendezd.- mentem utána.

Kim jókat nevetett rajtam, ahogy körbe- körbe forgok, mint valami idióta.

-Ha már kellőképp kigyönyörködted magad, akkor gyere és igyál valamit, meg egyél. Ha jól emlékszem éhes vagy.

-Uh, igen, nagyon.  Köszi.

Kajálás közben, Kim elmesélte Andreas hogyan is kérte meg a kezét. A történet végén teljesen biztos voltam benne, hogy Kim jól választott és, hogy Andreas teljes mértékben megérdemli az én barátnőmet. Megkérni egy lány kezét egy gyönyörű tengerparton, este, ahol csak ők ketten vannak, a part gyönyörűen feldíszítve és egy két személyes asztal egészen a víz mellett. Gyönyörű lehetett .

-Úgy irigyellek. Ez a pasi egy főnyeremény.

-Hát, igen. – mosolygott Kimi. Biztos voltam benne, hogy maga elé képzeli újra az egészet. Láttam, hogy teljesen oda van ezért a fiúért és én ennek nagyon örültem.

-És ma, hogy, hogy nem jön haza?

- Valamelyik haverja jön ma, akit már 3 éve nem látott. Egy régi barát. Valami fontosról akar a csávó vele beszélni.

-ja, értem.

Nem is foglalkoztam többet a témával, Kimmel úgy döntöttünk, hogy ez most egy csajos este lesz. Mindig tartunk egy ilyen estét, amikor találkozunk és ilyenkor mindent átbeszélünk ami a legutóbbi találkozásunk óta történt. Már vagy 2 órája beszélgethettünk megállás nélkül, mikor ismét felhozta azt a témát, amiről most a legkevésbé akartam beszélni…..

*Tom

Ahogy leszállt a gép, mit az őrült szálltam le a gépről, nem érdekelt hány embert lökök föl. csak is egy cél vezérelt, minél hamarabb Andreashoz érni. Türelmetlenül vártam a futószalagon a bőröndöm és mikor megláttam gyorsan le is kaptam és szaladtam ki fogni egy Taxit. A Taxiban ülve gyorsan ledaráltam a címet és már indultunk is.

~~~

Itt állok Andreas háza előtt. Kicsit hezitáltam, de végül csöngettem.

-Egy idősebb nő nyitott ajtót. Nem igazán tűnt úgy mintha ő lenne Andreas barátnője, legalábbis reméltem.

-Öhm.. elnézést én Andreas  Ber…

-Óh, kedveském, Andreas és a szép kis barátnője már nem itt laknak.

-Értem. - basszus, most mi a szart csináljak? Fogalmam sincs hova költözhettek így soha az életbe nem találom meg őket. Nagyon reméltem, hogy a néni tudja.

- ÉS…..nem tetszik tudni, hogy hova költöztek? Nagyon fontos lenne.

-Jaj, dehogynem.- mosolygott kedvesen a néni. – Én Andreas barátnőjének, most már menyasszonyának, Kimberlynek a nagymamája vagyok.

A néni elmondta a címet, és hogy, hogy jutok el odáig. A néni azt állította, hogy nincs messze de én úgy éreztem már vagy 2 órája csak bolyongok ugyan azon a környéken.  Határozottan kijelenthetem, hogy eltévedtem. Vagy,  Kimberly nagymamája magyarázott nagyon rosszul, vagy csak tényleg én vagyok ennyire szerencsétlen. Kezdtem lemondani arról, hogy ma már béke lesz köztünk Billel és Andreassal meg egy kurva jót  dumálunk meg hülyéskedünk, mint régen, mikor megtaláltam  azt a címet, amit a néni leírt nekem.  Biztos, ami biztos minden egyes betűt, számot leellenőriztem, hogy tuti ugyanaz-e. És igen, teljesen megegyezett. Úgy szaladtam az ajtóhoz, mint akit legalább 8 vérszomjas farkas kutya kerget, és nagy hévvel csengettem jó hosszan, hogy tuti meghallják.

*Claire

Épp Tomról folyt a téma, és hogy mennyire nem akarok vele találkozni most egy ideig. Épp elég lesz kibírnom azt a 2 napot, amíg forgatunk. Meg utána egy- két dolog miatt, amit még el kell intézni ezzel kapcsolatban.  A beszélgetésünket egy hangos csöngetés zavarta meg és nagyon úgy tűnt, amíg nem nyitunk ajtót , az illető nem fogja abbahagyni a csöngetést.

-Vársz valakit?- kérdeztem Kimtől.

-Nem. Senkit. Nem tudom ki lehet. 1 perc. – bocsánat kérően nézett rám, és ment ajtót nyitni. Addig én lekaptam a dohányzó asztalról egy magazint és lapozgatni kezdtem.

- Igen? – Mikor Kim kinyitotta az ajtót annyira meglepődött hogy lefagyott egy percre.

-Hello.  Kimberly vagy ügye? Mi még nem találkoztunk. Tom Kaulitz vagyok. Andreas régi jó barátja. Úgy tudom, hogy a testvérem Bill itt van.  Nagyon fontos lenne beszélnem vele. Bemehetek?

Mikor meghallottam, hogy” Tom Kaulitz vagyok” úgy elkezdett verni a szívem mintha bármelyik percben ki akarna szakadni. Hirtelen fogalmam sem volt most hova menjek, vagy mit csináljak. Pánikba estem. Csak remélni tudtam, hogy Kim nem engedi be, hanem elküldi. De volt egy olyan sejtésem, hogy nem ez fog történni.

-Öhm. Persze gyere csak be. Andreasék nincsenek itthon.  De, ha gondolod mindjárt felhívom és akkor várd meg itt nyugodtan.

- Rendben. Köszi.

- Claire! Gyere csak! Vendégünk van! – Átkoztam Kimet, hogy, hogy lehet ennyire szemét. Komolyan, ha Tom nem lesz a közelben esküszöm máglyára vetem Kimberlyt!

- Claire?- Tom a név hallatán majdnem átesett a bőröndjén és csak remélni tudta, hogy csupán a nevük egyezik meg a külsejük nem. Nem lehet ennyire szerencsétlen.

Kimberly nagy nehezen kituszkolt az előszobába én pedig nehézkesen, de követtem. Mivel hangosan elordította a nevem nem tehettem meg, hogy nem megyek ki.

És igen. Ismét, ott állt előttem totál ledöbbenve, ahogy én is, s csak néztük egymást. Egyikünk sem tudta mit is mondjon a másiknak. Aztán egyszerre szólaltunk meg.

-Szia.

-Szia.