10. rész - Egy jó barátság kezdete.

Bocsánat, hogy ilyen későn, de ezen a héten minden összejött. Mind1 nem akarok magyarázkodni a lényeg, hogy itt a rész ! :)  Szívesen örülnék pár kommentnek, szóval csak bátran :D 
pusz. ♥



Néma csönd volt az egész házban, mindenki engem bámult. Végig néztem mindenkin egyesével, Andreast látszólag nem igazán izgatta fel a látványom, de azért egy kis meglepődöttség ott volt az arcán. Billen a teljes értetlenséget tudtam leolvasni, hogy fogalma sincs mégis mit keresek én itt. Tom és én köztem járt a tekintete. Billről, Tomra siklottak a szemeim, csak ült nagyra nyílt szemekkel, tátott szájjal. csak bámult. Ahogy találkozott a tekintetünk, az a tipikus Tom Kaulitz féle pici vigyor jelent meg az arcán és kajánul végig mért. Nem értettem mire ez a nagy döbbenet, hogy Tom miért néz rám ilyen perverz vigyorral. Kimberlyre néztem, aki bőszen mutogatott valamit és jól láthatóan tátogott közbe. Lövésem  sem volt mit akart nekem ezzel jelezni, de miután lefelé tévedt a tekintetem, majd tudatosult bennem, hogy szinte majdnem hogy pucéran állok itt mindenki előtt, éreztem, hogy elönt a forróság, biztos voltam benne, hogy az arcom már vagy 300 fokon ég.Zavaromban Kimre néztem segélykérően, de ő csak továbbra is megállás nélkül mutogatott meg tátogott. Amennyire letudtam olvasni a szájáról azt az egy szót, hogy FEL! egyből leesett, hogy ezzel mire akar célozni. Zavartan vigyorogtam egyet a többieknek és siettem vissza a szobámba felöltözni.

Szaporán kapkodtam magamra valami göncöt, épp a hajamat fogtam össze mikor hangosan kopogtak. Vettem egy mély levegőt és megindultam az ajtó felé, csak remélni tudtam, hogy nem Tom lesz az ajtó túl oldalán.

- Igen? - nyitottam ki az ajtót, ahol meglepetésemre  Billel találtam szembe magam.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere. - kicsit arrébb álltam az ajtóból, hogy betudjon jönni, volt egy olyan érzésem, hogy most egy jó hosszú beszélgetés fog következni. Bill leült az ágy szélére, rám nézett, majd belekezdett.
- Hogy kerülsz ide? Ha Tom megint csinált valamit akkor én...
- Jaj nem, Tomnak az ittlétemhez semmi köze. Ez csak egy nagyon furcsa véletlen. Kimberly az egyik legjobb barátnőm, de sajnos nagyon ritkán tudunk találkozni 1 évben jó ha egyszer sikerül összehoznunk egy találkozót. Miatta vagyok most itt. Meg ha már itt vagyok Párizsba, akkor a divathetet sem hagyom ki.
- Értem. Ami a forgatásos dolgot illeti...... én tényleg nagyon sajnálom. Tom helyett is.
- Bill - mosolyogva ültem le mellé az ágyra és törökülésbe helyeztem lábaim.
- Tom eljött hozzám este. Mindent elmesélt és úgy döntöttem, hogy befejezzük a forgatást. Akármi is történ, meg történt, viszont nem akarom tönkretenni a bandátokat. - teljesen őszintén mondtam ezt Billnek, valóban nem akartam, hogy miattam legyen végleg vége a Tokio Hotelnek.
Bill a meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudott, látszott rajta, hogy borzasztóan örül annak amit az előbb halott, majd hirtelen boldogan megölelt.
- Köszönöm Claire. Tényleg, el sem tudod képzelni, hogy mennyit jelent ez nekem/nekünk. Köszönöm.
Én csak mosolyogtam rá. Örömmel töltött el, hogy örömet okoztam neki és újra azt a Bill láthatom magam előtt, akit a forgatások alatt megismertem, azt a vidám szeleburdi srácot, aki már csak azzal, hogy rád néz egy hatalmas energia bombát lövell feléd.

- Öhm. Claire.
- Hm?
- Kérdezhetek valamit? - félénken nézett rám.
- Persze. - volt egy sejtésem mit akar kérdezni, de azért reménykedtem, hogy mégis valami mást szeretne tudni.
- Megkérdezhetem miért rohantál úgy el azután, ami Tom és közted... hát tudod.
Az érzésem beigazolódott. Valahogy azóta számítottam erre a kérdésre, amióta belépett a szobába, mégis így kimondva kicsit meglepett.
Pár percig gondolkoztam valóban elmondjam e Billnek a múltban történt dolgokat, azt ami az egész életemet megváltoztatta. Végül úgy döntöttem elmondom neki, mert igen, úgy éreztem ő az az ember, akivel teljesen őszintén megoszthatom az életem egyik legmeghatározóbb szakaszát.

- Tudod, elég nehéz nekem erről beszélni. 6 éve, hogy vége ennek az egész borzalomnak, azóta teljesen a munkába temetkeztem. - itt picit megálltam, becsuktam a szemem vettem egy nagy levegőt, majd Bill várakozó, megértő szemeibe néztem.
- Adammel 9 éve ismerkedtem meg egy apám által megrendezett " bál" szerűségen. Csupa gazdag, neves, sznob ember volt jelen. Apám egyből bemutatott Adamnek, akinek természetesen azonnal megtetszettem, később össze is jöttünk. Komolyan egy hihetetlenül jó, okos, megbízható, becsületes, rendes embernek tartottam. Apa egyenesen rajongott érte. Úgy éreztem ő életem szerelme, mindent elhittem neki, bármibe bele tudott vinni, mert azt hittem csak jót akart nekünk. Aztán, miután összeköltöztünk minden megváltozott, Adam teljesen kifordult önmagából és megismertem a valódi énjét. Egyik nap, mikor munkából jöttem haza egy teljesen üres lakás fogadott a földön egy cetlivel. " Te kis naiv fruska. "  Mindenemet elvette, a kártyáimról az összes pénzt levette . Teljesen kisemmizett. Totál összetörtem. Hirtelen dühből elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban ezt a dolgot és ha bele gebed is de felkeresem azt a mocskot és visszaszerzek mindent ami az enyém volt. Egy jó barátomnak sikerült is felkutatni Adam jelenlegi tartózkodási helyét. El is mentem a barátommal, felajánlotta, hogy elkísér hátha bántani akarna. elmentünk és.... - itt  megremegett a hangom és egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy visszagondoltam arra a borzalmas napra. Bill megfogta a kezem és finoman megszorította. Éreztetni akarta velem, hogy ő itt van velem és nyugodtam folytathatom a történetem.
- Adam valahonnan megtudhatta, hogy jövünk ... csak egy durranást hallottam és vértócsát láttam magam körül, majd a holtan fekvő barátomat, aki miattam halt meg mert én engedtem, hogy velem jöjjön ehhez a mocsokhoz. Ha nem ismerem meg ez az egész nem történik meg és Kevin még mindig élne. Én tehetek róla, az én hibám.

- zokogtam és Bill karjaiba borultam. Bill, csak együttérzően simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Nagyon jól esett. Elhúzódtam Billtől és lefelé az ágy huzatot kezdtem bámulni. Bill erősebben szorította kezemet. Bátorítóan felemelte a fejemet, hogy folytassam. Erőt vettem magamon és folytattam.
- Már csak arra emlékszem, hogy egy raktárba ébredek megkötözve, Adam ott áll előttem, azzal az undorító féreg vigyorával és a ház tulajdoni papírját lobogtatja előttem, amin egyedül az ő neve áll. Gőzöm sincs, hogy tudta ezt nélkülem elintézni, de ez után már tényleg úgy éreztem mindenem oda van. Az életem romokban, amit eddigi életem során kemény munkával összespóroltam és megteremtettem, most egy szempillantás alatt  elvette tőlem. Megfenyegetett, ha szólni merek a rendőrségnek megöli apámat. Napokig ott tartott magánál, többször megvert, megalázott, megerőszakolt. - iszonyú nehezemre esett végig mondani a történetet, még soha senkinek nem meséltem el ennyire részletesen. Még Kimberlynek sem. - Egyik nap mikor nem volt rajtam kívül senki más azon a helyen ahol fogvatartott, valahogy sikerült megszöknöm. Amilyen gyorsan csak tudtam hívtam a rendőrséget, még mielőtt  észrevennék, hogy eltűntem. Csak a szerencsémen múlott, hogy a zsaruk hamarabb érkeztek náluk és eltudták őt és az embereit fogni. Nem tudom hány évet kapott, csak annyit, hogy most börtönben van és az apán teljes biztonságban, és épségben van. Kiderült, hogy Adam ezt már több nővel is megcsinálta, így szerezte a pénzt, volt akit meg is ölt. Nagy nehezen apám segítségével sikerült újra talpra állnom és elérnem azt amim most van.
Ezért szaladtam úgy el, mert én akkor megfogadtam, hogy ha valaha is lesz még olyan, hogy úgy érzem bármi komolyabb is kialakulhatna köztem és egy férfi közt, én lelépek. Nem akarok újra ilyen borzalmakon átmenni és kockára tenni emberek életét.

Bill némán üveges tekintettel ült és látszólag alig bírta felfogni amit hallott. Hosszú percekig ültünk így , mikor hirtelen gyengéden átölelt. Borzasztó jól esett, hogy ennyire együtt tud érezni velem, úgy éreztem végre kiadtam magamból ezt az egészet és egy kicsit felszabadultabbnak éreztem magam. Soha senkinek nem mertem így elmesélni ezt a történetet. Baromi hálás voltam Billnek, amiért végig hallgatott és egyszer sem szólt közbe, ahogy azt James, vagy Kimberly tette mikor nekik a csak fele ennyit meséltem ebből az egészből. A Kevinnel történt tragédiát inkább meg se említettem nekik.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de butaság amit csinálsz. Tudom, hogy egy ilyen traumát ha ez a jó szó rá, nehéz kiheverni, elfelejteni szinte lehetetlen, de nem szabad feladnod. Nem szabad beburkolóznod a saját kis világodba és egyedül leélni a hátra lévő életedet, mert abba csak belebolondulsz. Muszáj, hogy esélyt adj egy kapcsolatnak Claire. Hidd el nem bánnád meg. - olyan kedvesen és lágyan mondta ezeket a mondatokat nekem, mint még soha senki.  Jamesék is mindig csak kioktatni tudtak, hogy " de hát ez már 6 éve volt felejtsem már el végre" de Bill nem, ő teljesen megértő volt velem, képes volt átérezni a helyzetemet, mégis segíteni próbált. Rájöttem igaza van Billnek, magányos vagyok, de még mennyire magányos. Az életemből hiányzik valaki akihez esténként hozzábújhatok. Hiányzik, hogy szeressenek, úgy igazán és őszintén.

- Köszönöm Bill, mindent.
Bill csak édesen mosolygott.
- Tudod, ez egy nagyon jó barátság kezdete. - vigyorogtam rá.
- Úgy van! - vigyorgott ő is.

A következő 1 órában már vidáman nevetgéltünk valami hülyeségen. Bill épp egy vicces régi sztorit mesélt Tomról és róla, mikor Kimberly lépett be óvatosan a szobába.
- Hé, minden rendben? Már olyan régóta fent vagytok, Tom már teljesen ki van borulva, hogy mi tart ennyi ideig. Totál ki van a srác. Bill, nem akarsz léci lejöni és megnyugtatni, hogy minden rendben van? Andreassal már nagyon nem bírunk vele.
- De, persze. Azonnal megyek.
- Megyünk! - javítottam ki Billt mosolyogva.
Beszélni akartam Tommal és tisztázni a köztünk lévő viszonyt.

9. rész - Kettesben.

Jó olvasást ! :) ♥

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztük szintén egyszerre. Kezdett nagyon nevetségesnek tűnni a helyzet.

- Ha azért jöttél, hogy még győzködj, akkor csak mondom, ezzel csak rontasz a helyzeteden Kaulitz. 

- Mi van? Képzeld nem miattad jöttem ide, hanem az öcsém miatt. Ne, hogy azt hidd, hogy minden csak körülötted forog. 

- Oh, tegnap még térden csúsztál előttem, hogy bocsássak meg és csináljuk meg a forgatást. Had emlékeztesselek, hogy csak egy szavamba kerül és lőttek a nyomorult kis bandádnak. 

Komolyan ekkora balszerencse nincs a világon! Isten, kérlek mondd meg mit követtem el, amiért ennyire utálsz?! 

-Tom, gyere csak beljebb. Kérsz valamit? Az előbb beszéltem Andreassal és sajnos ma még nem tudnak hazajönni. 

- Bill nem akar velem beszélni igaz? - nézett Tom szomorúan Kimre. 

- Igen. 

Én csak álltam az előszobába őket nézve és kezdtem eléggé ideges lenni, nem elég, hogy még ide jön, még sajnáltatja is magát? Kinek képzeli ez magát? Nagyon remélem, hogy minél hamarabb elhúz innen! Nagyon nincs most erre nekem lelkileg erőm, hogy a sok hülyeségét hallgassam. Dühösen  mentem be a nappaliba és levágódtam a kanapéra.

- Nyugodtan maradj itt holnapig. Nem tudom mi történt közted és a testvéred között, de biztos megoldjátok.- mosolygott kedvesen Tomra.

- Remélem. 

-Claire, el kell mennem a boltba bevásárolni, kérlek maradj itt Tommal rendben? - kiabálta nekem.

- Mi? - szaladtam Kim után. - Kérlek, könyörgöm, ne hagyj itt vele!! Bármit csak ne hagyj vele kettesbe!- suttogtam kétségbeesetten Kimnek, hogy Tom ne hallja meg.

- Majd jövök! Érezzétek otthon magatokat! Sziasztok! - mosolygott rám és már el is ment. 

Most mit csináljak? A tudat, hogy csak ketten vagyunk ebben a hatalmas házban megőrjít. És milyen jól néz ki!  NEM! Ebbe bele sem szabad gondolnom! Nem szabad elgyengülnöm. Olyan bunkónak kell lennem vele mint még soha senkivel! IGEN! Csak így tudom elkerülni, hogy ne közeledjek felé. 

-Tom! - célirányosan megindultam felé és egyenesen a szemébe mondtam. 

- Jól nyisd ki a füled! Amíg itt vagy, ne gyere oda hozzám, ne szólj hozzám, ne érj hozzám, még csak ne is nézz rám, világos? Egyszerűen csak nézzük egymást levegőnek. 

- De..

- NEM!

Felrohantam az emeletre az ideiglenes szobámba és bedőltem az ágyba. Hosszú percek óta csak bámultam a plafont, s rájöttem, hülyeség amit csinálok. Miért kéne pont nekem bujkálnom előle? Egy hirtelen ötlettől vezérelve keresni kezdtem a fürdőruhámat a bőröndömben. Ha mát itt vagyok ebben a gyönyörű házban, akkor legalább azt a pár órát amíg Kim vissza nem ér normálisan használjam ki. És mivel az az idióta ott lent, rendesen felhúzott, tökéletes módszer az úszás , hogy egy kicsit lenyugodjak. Otthon is, ha nagyon ideges vagyok, csak lemegyek az uszodának kialakított pincémbe és úszok pár hosszt. Kim természetesen tud erről  a szokásomról, úgy hogy biztos nem fog haragudni. Felkaptam a fürdőruhám, a vállamra csaptam egy törülközőt, belebújtam a papucsomba és már indultam is a medencéhez úszni egy hatalmasat. Ahogy a konyhához értem láttam, hogy Tom épp a Kim által kikészített kaját eszi. Baromi édes amikor eszik. Úgy tettem, mintha nem látnám, de ahogy elsétáltam mellette magamon éreztem a tekintetét végig egészen az ajtóig. Gyorsan bementem és nekidőltem az ajtónak. Borzasztó nagy erő kellett, hogy ne nézzek bele abba a gyönyörű csokoládé barna szemeibe, de büszke is voltam magamra, hogy sikerült megállnom. 

*Tom

Uram isten! Ezt most komolyan gondolja? Itt flangál előttem egy szál semmibe és akkor ilyeneket kér, hogy még csak ne is nézzek rá?? Komolyan ez a nő nincs tisztában azzal, hogy mennyire jó teste van. Én meg könyörgőm férfiból vagyok! Lehetetlenség megállnom, hogy ne nézzem meg jó alaposan. Akárhogyan is, de vissza kell fognom magam. Most nem szúrhatom el. Bill és a banda érdekében muszáj lesz megállnom, hogy ne érjek hozzá. 

Ahhhhhjjjj !!!!! Meg fogok őrülni ! És, ha csak bemennék, mondván, hogy " csak érdekelt, hogy mi lehet az ajtó mögött, amiért fürdőruhában jöttél be."  nem, ez béna és túl átlátszó.  De komolyan, mi lehet az ajtó mögött? Szauna, jakuzzi, medence, esetleg mindhárom? Ebből a házból bármit kinézek. Muszáj megnéznem!

Megindultam ahhoz az ajtó felé, amelyiken az előbb Claire bement. Egy kicsit vacilláltam, hogy lehet mégsem kellene bemennem, de a kíváncsiság jobban vezérelt most jelen pillanatban, mint bármi más. Épp, hogy csak résnyire nyitottam az ajtót, a lélegzetem máris elakadt attól amit láttam. Claire épp egy gyönyörű fejest ugrott pont a szemem láttára nekem háttal a hatalmas medencébe. Hát meg kel, hogy mondjam a feneke valami isteni. Beosontam, és halkan, amíg  Claire úszik, s így nem lát leültem az egyik sarokba egy padra, ami nincs annyira észrevehető helyen,  csak néztem, ahogy az a gyönyörű lány, mint valami sellő szépen, kecsesen úszik. A 3. hossz végén a felém eső medence szélénél megállt egy kicsit és szaporán vette a levegőt. Imádkoztam, hogy csak pihenni állt meg, és utána újból folytatja az úszást, én addig észrevétlenül kiosonhatok. De, amint elkezdet kimászni a medencéből, mint az őrült rohanni kezdtem az ajtó felé.

*Claire

Fúh! Hát, ez baromi jól esett. Kellőképpen sikerült lenyugodnom. a medence szélénél felvettem a törülközőmet és törölgetni kezdtem az arcomat, miközben elindultam kifelé. épp, hogy 3 lépést tettem meg, valaki hatalmas erővel nekem jött, én megcsúsztam, ő utánam, és mindketten a medencében kötöttünk ki. 

Köhögve törölgettem a szemeimet feljőve a víz alól, mikor már meggyőződtem róla hogy tisztán látok és már nem fuldoklom, megláttam Tomot, ahogy engem néz, aztán hatalmas nevetésbe tőr ki, nekem ott, abban a percen borult el az agyam. 

-Mégis, mit röhögsz te seggfej? Szerinted ez ilyen kibaszott vicces? 

- Igen.- fuldokolt a nevetéstől.

- Igen?  - odaúsztam hozzá és lenyomtam a víz alá. Kis idő után megkegyelmeztem neki, meg persze nem akartam kinyírni se. Levegő után kapkodva csapkodott ide-oda a vízben. Nagyon vicces látvány volt. Fordult a helyzet, most én nevettem rajta. Mérgesen kiúszott a medence szélére, majd kimászott és durcásan megindult kifelé, de még közben vagy kétszer megcsúszott a vizes kövön. Nagy nevetések közepette követtem  Tomot. 

- Tom, ne már! Te lehetsz vicces, de én nem? Jellemző. 

- Én nem direkt löktelek a medencébe. Megcsúsztam és te pont akkor jöttél. De te direkt akartál kinyírni. - olyan volt mint egy kisgyerek. durcásan levágódott a kanapéra és összefonta a mellkasa előtt  karjait. 

- Igen, hát persze. - forgattam a szemeim vigyorogva. - Amúgy Kimberly nem örülne, ha látná, hogy vizesen ülsz a méregdrága kanapéján. 

A konyhába mentem és töltöttem magamnak egy kis narancslét. 

- Hé, én is kérek narancslét. - nézte, ahogy megiszom a finom, hideg narancslémet, aztán visszafordult a Tv-hez és mérgesen nézte a kikapcsolt állapotban lévő képernyőt. 

- Facsarj magadnak. - ezzel hozzávágtam egy nagyobb méretű narancsot. 

- Teli tálat ! Pont fejbe.  Elmehetnék valami céllövőnek, vagy ilyesmi. - vigyorogva mentem el a kanapé mellett egyenes a lépcső irányába.

- Au! Haha, nagyon vicces. - morgott tovább Tom.

- Amúgy, izgi a Tv? -kérdeztem még utoljára, majd felfelé vettem az irányt. Tom még morgott valamit, de azt már nem értettem, hogy mit, de őszintén nem is érdekelt.

Ma már nem terveztem Tom közelében lenni, amúgy is írnom kéne Jamesnek, hogy otthon minden rendben van-e. Megírtam egy "kisebb" emailt Jamesnek, aztán bekapcsoltam a Tv-t és valami értelmes műsor után kutattam. Sikertelenül.

-Hahó- dugta be a fejét a Kimberly. - Na, ha jól látom akkor mind ketten éltek és nem gyilkoltátok meg egymást amíg nem voltam. - vigyorgott Kim és bemászott mellém az ágyba. 

-Ja, tűrhető volt. - mondtam közömbösen.

 Haragudtam rá, amiért egyedül hagyott vele, mikor nagyon jól tudja, hogy mit érzek.

- Szóval haragszol. - vigyorgott rám. 

- Igen. - végül elmosolyogtam magam. 

- Látom. Na jó nézzünk valami filmet. Andreasék holnap reggel jönnek. 

- Végre! Legalább elhúz innen ez az idióta. 

- Nem értem miért viselkedsz így. Még a vak is látja, hogy oda vagytok egymásért és jók lennétek együtt.

- Jó, ezt a témát most hagyjuk abba. Inkább nézzük a filmet. 

- Jó, rendben. 

Lehet, hogy igaza van Kimnek és tényleg jók lennénk együtt? Nem! Biztos, hogy nem. Tom egy bunkó. 

Nem is igazán figyeltem a filmre, Kim szavai jártak a fejembe. Az agyam azt súgta nem lenne helyes, ha több lenne köztünk bárminél is. A szívem, viszont teljesen biztos volt benne, hogy összeillünk. Saját magammal háborúztam és próbáltam dönteni, de addig-addig harcoltam magammal, míg elaludtam.

~~~

*Tom

Reggel nagy fájdalmakkal ébredtem. a karom sajgott, nem éreztem a lábam, a nyakamat teljesen elaludtam, a derekamról már ne is beszéljünk. Valahogy sikerült felülnöm és, akkor vettem észre, hogy én még mindig a kanapén ülök.  mellettem egy félig lecsúszott takaró és a földön, a lábam mellett egy párna.

- Tom Kaulitz-Trümper! 

Vagyis Billék megjöttek. Na, most tuti nagy szarban vagyok. 

-Komolyan, hogy képzeled, hogy azok után, amit csináltál és az után, hogy direkt megkértelek, hogy hagyj békén, mert időre van szükségem, te fogod magad és ide jössz? Tényleg ennyire semmibe veszed amit kérek?

- Bill, csak had magyarázzam el, hogy miért jöttem ide...

- Nem! Nem érdekel a kifogásod, meg hogy megváltozol, és bocsássak meg, meg a sok blabla szöveg. Már nem érdekel Tom.

- De....

*Claire

Reggel hatalmas kiabálásra keltem.Amúgy sem vagyok valami jó alvó, de még ha kiabálnak pláne nem tudok aludni. Idegesen kipattantam az ágyból és úgy, ahogy voltam egy szál francia bugyiban és melltartóban lerohantam, hogy jól elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki így ordibál, amikor én aludni akarok.

- Mégis mi ez a nagy ordibálás? Van aki még aludni szeretne! -ordítottam a lépcső aljából.

- Claire? - nézett rám döbbenten Bill.

- Húha! - bámult nagyra nyílt szemekkel Tom. 

Más !

Sziasztok! :) Tudom, hogy mára részt ígértem, meg is kapjátok :D pár órán belül fenn is lesz. :)

Most viszont, anyukám kérésére írok nektek. :) Anyu megkért, hogy ha tudom növeljem a hírnevét egy kicsit :D Anyukám modellező és varrónő.  Jelenleg nem ez a mostani állása, de most már teljes állásban is ezzel szeretne foglalkozni.
Annyi lenne az egész, hogy, ha esetleg van olyan ruha, blúz, ami nagyon tetszik, de mondjuk csak külföldön lehet kapni, akkor nyugodtan, de ez persze lehet itthon megvásárolható ruha is. Mentsd le a képet, oldalt és küld el nekem erre a címre: aniko0808@freemail.hu  itt mindent elmondok részletesebben, amit csak tudni szeretnél ezzel kapcsolatban. :)
Ha egyszerűbb, akkor  csak bátran jelöljetek be facebookon, ezen a néven:  Zsidákovits Anikó :)

Nekem nagyon szép ruhákat szokott csinálni :) :D
Ma este pl egy nagyszabású divatbemutató döntőjére Gombold Újra!  vagyunk meghívottak, mert anyukám készítette az egyik divattervezőnek a ruhákat. :)

 Tényleg, ha érdekel a dolog, írj bátran! :)
Köszönöm anyukám nevében is annak, aki elolvasta :)



Hamarosan jön a rész ! :DDD

8. rész - Vársz valakit?

Komolyan, ti hogy bírjátok ezt az atom meleget??????? Mert én nagyon nehezen. Bár, örülök is neki :D végre lehet egy kis színem :D MA is, még mielőtt átmennék apumhoz és csobbannék egy hatalmasat a medencébe, aztán ki se jövök késő estig :D  gyorsan felraktam a részt. :D Igyatok sokat ebbe a nagy melegbe és fürödjetek le sokszor hideg vízbe :D Máshogy komolyan nem lehet ezt bírni.

Nagyon köszönöm a komikat !! J  Puszilok mindenkit és izzadjunk együtt ebben a melegben :DDDDDDDDD ♥

*Tom

Amilyen gyorsan csak tudtam lefoglaltattam egy Párizsba tartó gépet és nem is figyeltem miket pakolok össze,  csak az érdekelt, hogy mihamarabb elérjem a gépet és Párizsba legyek Andreasnál , hogy el tudjam mondani Billnek a jó hírt és végre kibéküljünk.  Kintről egy hatalmas dudaszó csapta meg a fülelem, ami, a Taxim megérkezését jelentette. Sehol nem tartottam a pakolásba, mindent egyszerre csináltam a kezembe egyszerre volt minden, amit úgy gondoltam érdemes lenne elvinni , és közben, ha bármit megláttam egy polcon vagy asztalon egyből kaptam is le . Már alig bírtam egyensúlyozni a sok szarral a kezemben , közben a Taxis ismét dudált. Behajítottam mindent, ami a kezembe volt, lezártam a bőröndöt és szaladtam a Taxihoz.

 

~~~

Végre! A Párizsba tartó gépen ülök, amit épp, hogy elértem.  Hátrahajtottam az ülésen a fejem és nagyon hosszan szívtam be az orromon keresztül a levegőt, majd csukott szemmel  lassan kifújtam a számon. Borzasztóan izgultam, hogy Bill mit fog szólni, ha meglát, biztos kiakad, de remélem  végighallgat és egyből elfogom tudni mondani, hogy Claire mégis belement a forgatásba és, hogy minden helyre jön. Utáltam Billel összeveszni. olyankor teljesen elveszettnek éreztem magam. Olyan érzésem van olyankor, mint amikor egy pici gyerek elveszti az anyukáját egy halom embertől nyüzsgő bevásárló központban. Az az 1 hónap, amit nélküle kellett  leélnem…. nincsenek rá szavak mit éreztem. Csak azt tudom, hogy még egyszer nem akarom átélni és Billt kitenni ilyen dolgoknak, hogy még egyszer olyan borzalmakon menjen keresztül, mint akkor és ilyen undorító, ocsmány dolgokhoz folyamodjon.

Aztán eszembe jutott Andreas. Úr isten, de rég nem találkoztunk már…. 3 éve.  Hiányzik az az idióta feje, meg úgy az egész ember.  Miket leműveltünk régen. Az a gyerek komolyan mondom nem normális. Mosolyra húzódott a szám, ahogy visszaemlékeztem, a múltra. Imádtam azokat az éveket, akkor még minden annyira egyszerű volt és nyugis. Remélem, azért a barátnője majd elengedi velem egy- két este egy hatalmasat bulizni.  Csak Bill bocsásson meg. 

*Claire

Kimék háza egyszerűen gyönyörű! Mikor Andreas eljegyezte Kimet, úgy döntöttek, hogy elköltöznek. És, hát nagyon jól döntöttek! Csak bámulok tátott szájjal körbe- körbe és nem bírom felfogni, hogy egy ház hogy lehet ilyen elegáns és  kifinomultan szép és egyben otthonos is, mint az övék. Az én házam is nagy volt, meg szép, de ez?! Hihetetlen.

-Kim, ez a ház… HUHA! Nem találok szavakat. Gyönyörű !

-Köszi. Ha Andreason múlt volna, akkor most egy sötét lukban élnénk. De hála istennek nem ő a kreatív szellem a családban. – nevetett Kim és kiment az álom konyhájába.

- Na jó komolyan, rád bízom a lakásom, hogy berendezd.- mentem utána.

Kim jókat nevetett rajtam, ahogy körbe- körbe forgok, mint valami idióta.

-Ha már kellőképp kigyönyörködted magad, akkor gyere és igyál valamit, meg egyél. Ha jól emlékszem éhes vagy.

-Uh, igen, nagyon.  Köszi.

Kajálás közben, Kim elmesélte Andreas hogyan is kérte meg a kezét. A történet végén teljesen biztos voltam benne, hogy Kim jól választott és, hogy Andreas teljes mértékben megérdemli az én barátnőmet. Megkérni egy lány kezét egy gyönyörű tengerparton, este, ahol csak ők ketten vannak, a part gyönyörűen feldíszítve és egy két személyes asztal egészen a víz mellett. Gyönyörű lehetett .

-Úgy irigyellek. Ez a pasi egy főnyeremény.

-Hát, igen. – mosolygott Kimi. Biztos voltam benne, hogy maga elé képzeli újra az egészet. Láttam, hogy teljesen oda van ezért a fiúért és én ennek nagyon örültem.

-És ma, hogy, hogy nem jön haza?

- Valamelyik haverja jön ma, akit már 3 éve nem látott. Egy régi barát. Valami fontosról akar a csávó vele beszélni.

-ja, értem.

Nem is foglalkoztam többet a témával, Kimmel úgy döntöttünk, hogy ez most egy csajos este lesz. Mindig tartunk egy ilyen estét, amikor találkozunk és ilyenkor mindent átbeszélünk ami a legutóbbi találkozásunk óta történt. Már vagy 2 órája beszélgethettünk megállás nélkül, mikor ismét felhozta azt a témát, amiről most a legkevésbé akartam beszélni…..

*Tom

Ahogy leszállt a gép, mit az őrült szálltam le a gépről, nem érdekelt hány embert lökök föl. csak is egy cél vezérelt, minél hamarabb Andreashoz érni. Türelmetlenül vártam a futószalagon a bőröndöm és mikor megláttam gyorsan le is kaptam és szaladtam ki fogni egy Taxit. A Taxiban ülve gyorsan ledaráltam a címet és már indultunk is.

~~~

Itt állok Andreas háza előtt. Kicsit hezitáltam, de végül csöngettem.

-Egy idősebb nő nyitott ajtót. Nem igazán tűnt úgy mintha ő lenne Andreas barátnője, legalábbis reméltem.

-Öhm.. elnézést én Andreas  Ber…

-Óh, kedveském, Andreas és a szép kis barátnője már nem itt laknak.

-Értem. - basszus, most mi a szart csináljak? Fogalmam sincs hova költözhettek így soha az életbe nem találom meg őket. Nagyon reméltem, hogy a néni tudja.

- ÉS…..nem tetszik tudni, hogy hova költöztek? Nagyon fontos lenne.

-Jaj, dehogynem.- mosolygott kedvesen a néni. – Én Andreas barátnőjének, most már menyasszonyának, Kimberlynek a nagymamája vagyok.

A néni elmondta a címet, és hogy, hogy jutok el odáig. A néni azt állította, hogy nincs messze de én úgy éreztem már vagy 2 órája csak bolyongok ugyan azon a környéken.  Határozottan kijelenthetem, hogy eltévedtem. Vagy,  Kimberly nagymamája magyarázott nagyon rosszul, vagy csak tényleg én vagyok ennyire szerencsétlen. Kezdtem lemondani arról, hogy ma már béke lesz köztünk Billel és Andreassal meg egy kurva jót  dumálunk meg hülyéskedünk, mint régen, mikor megtaláltam  azt a címet, amit a néni leírt nekem.  Biztos, ami biztos minden egyes betűt, számot leellenőriztem, hogy tuti ugyanaz-e. És igen, teljesen megegyezett. Úgy szaladtam az ajtóhoz, mint akit legalább 8 vérszomjas farkas kutya kerget, és nagy hévvel csengettem jó hosszan, hogy tuti meghallják.

*Claire

Épp Tomról folyt a téma, és hogy mennyire nem akarok vele találkozni most egy ideig. Épp elég lesz kibírnom azt a 2 napot, amíg forgatunk. Meg utána egy- két dolog miatt, amit még el kell intézni ezzel kapcsolatban.  A beszélgetésünket egy hangos csöngetés zavarta meg és nagyon úgy tűnt, amíg nem nyitunk ajtót , az illető nem fogja abbahagyni a csöngetést.

-Vársz valakit?- kérdeztem Kimtől.

-Nem. Senkit. Nem tudom ki lehet. 1 perc. – bocsánat kérően nézett rám, és ment ajtót nyitni. Addig én lekaptam a dohányzó asztalról egy magazint és lapozgatni kezdtem.

- Igen? – Mikor Kim kinyitotta az ajtót annyira meglepődött hogy lefagyott egy percre.

-Hello.  Kimberly vagy ügye? Mi még nem találkoztunk. Tom Kaulitz vagyok. Andreas régi jó barátja. Úgy tudom, hogy a testvérem Bill itt van.  Nagyon fontos lenne beszélnem vele. Bemehetek?

Mikor meghallottam, hogy” Tom Kaulitz vagyok” úgy elkezdett verni a szívem mintha bármelyik percben ki akarna szakadni. Hirtelen fogalmam sem volt most hova menjek, vagy mit csináljak. Pánikba estem. Csak remélni tudtam, hogy Kim nem engedi be, hanem elküldi. De volt egy olyan sejtésem, hogy nem ez fog történni.

-Öhm. Persze gyere csak be. Andreasék nincsenek itthon.  De, ha gondolod mindjárt felhívom és akkor várd meg itt nyugodtan.

- Rendben. Köszi.

- Claire! Gyere csak! Vendégünk van! – Átkoztam Kimet, hogy, hogy lehet ennyire szemét. Komolyan, ha Tom nem lesz a közelben esküszöm máglyára vetem Kimberlyt!

- Claire?- Tom a név hallatán majdnem átesett a bőröndjén és csak remélni tudta, hogy csupán a nevük egyezik meg a külsejük nem. Nem lehet ennyire szerencsétlen.

Kimberly nagy nehezen kituszkolt az előszobába én pedig nehézkesen, de követtem. Mivel hangosan elordította a nevem nem tehettem meg, hogy nem megyek ki.

És igen. Ismét, ott állt előttem totál ledöbbenve, ahogy én is, s csak néztük egymást. Egyikünk sem tudta mit is mondjon a másiknak. Aztán egyszerre szólaltunk meg.

-Szia.

-Szia.

Köszönöm !!!!!

Most nem résszel jöttem, hanem, mint látjátok új sablonom van. :) Ezt Aliciának !!!! szeretném megköszönni :))) Nagyon tetszik :D ! Mikor megláttam :D HÚÚÚHAAAAA !! :DDD

Ja, és azt is köszönöm, hogy mindig komizol :))) Ha jól emlékszem pont te voltál az első..... :)))

SZÓVAL! NAGYON NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖK NEKED MINDENT !!!! <3 <3 <3 <3

Sok sikert a szóbelikhez!!!!!! ügyi leszel :))) és nagyon várom/juk az I.P. folytatását. :))) <3

És most kicsit más. :)

A következő rész CSÜTÖRTÖKÖN érkezik ;) Addig is legyetek jók :) élvezzétek a nyarat, napozzatok sokat ! :D ( én, ha lesz időm biztos ezt fogom csinálni. Csak kifekszem és alszok egy jót :DDD ) Aki meg szóbelizik, nagyon sok sikert és egy kalappal !!! :))))

puszpá. <3

7. rész - Felejtsd màr el a múltat!

Itt az új rész. :) Remélem tetszik. :) Még csak annyit, hogy mostanában kb 3 naponta tudok, csak részt hozni, mert dolgozom. 

Köszönöm azoknak, akik olvassák és komiznak! :) Nagy puszi nekik. :) ♥

Jó olvasást! ♥

Épp a Párizsba tartó gépen ülök. Imádok ilyenkor csak bámulni ki az ablakon és nézni a felhőket, vagy egyszerűen csak a gyönyörű kék távolba merengni. Akárhányszor repülök, mindig elvarázsol ez a látvány. Órákig eltudnám nézni a tiszta kékséget, van benne valami megnyugtató.

Remélem, ebben a pár napban sikerül kicsit kiengednem a gőzt és nem gondolni semmire és senkire. Minden évben nagy izgalommal várom a divathetet, nem csak azért, mert imádom ezt a világot, hanem mert csak ilyenkor tudok a legjobb barátnőmmel találkozni. Egészen kicsi korunk óta legjobb barátnők vagyunk, de ő már jó pár éve Párizsban él és minden évben ő szervezi a divathetet. Örülök, hogy pont most tudok kicsit találkozni vele. Borzasztó nagy szükségem van most rá és, hogy kellőképpen elterelje a gondolataimat Tomról. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam elütni az időt.

~~~

A párizsi repülőtéren húztam magam után a bőröndöm és bőszen írtam az SMS-ket barátnőmnek, hogy merre van. Már fél órája rohangáltam a reptéren őt keresve, kezdtem nagyon ideges lenni. Nem is ő lenne, ha nem késne el minden honnan. Kezdtem megunni az ide-oda mászkálást a sok ideges, rohanó embertől akik bunkó módjára lökik fel az embereket és annyit nem képesek kinyögni, hogy bocs, ezért leültem a legközelebbi padra és vártam. Már negyed órája ültem a padon a telefonomat nyomogatva, mikor valaki hátulról befogta a szemem.

- Na ki vagyooooook? - hallottam mögülem barátnőm kedves csilingelő hangját.

-Nem is tudom, ha az, aki 1 órát váratta a legjobb barátnőjét a reptéren éhen, szomjan, ráadásul ezt mind magassarkúban, akkor inkább nem akarom tudni. - mosolyogtam.

- Jó tudom, hogy egy kicsit késtem, de tudod te mekkora itt a forgalom? Kurva nehéz ám parkolóhelyet találni. - ugrott elém barátnőm vigyorogva. - Ne haragudj ! - nézett rám boci szemekkel. Persze nem haragudtam rá. Nagyon jó volt újra látni.

- Na jó, megbocsátok. - ugrottam a nyakába - Annyira hiányoztál Kimberly. - szorosan öleltük egymást, pont úgy, mint amikor két barátnő hosszú idő után újra találkozik.

- Te is nekem Claire. Amúgy, olyan frusztrált volt a hangod tegnap a telefonba, de nem akartam rákérdezi, mert ma úgyis jössz, szóval most kérdezek rá. Ki az a pasi, aki miatt ennyire le vagy törve, hogy 3 nappal korábban jössz?

Hihetetlen mennyire ismer.

- Senki.- Kim amolyan " na ne nézzél már hülyének " nézéssel nézett rám és várta, hogy elmondjam az igazat. Ha akarnám sem tudnám előtte eltitkolni, hogy jelenleg férfi problémával küzdök.

- Szóval? hallgatlak Claire.- Kim beszállt a kocsiba, majd egy kis fáziskéséssel én is követtem, de előtte még beraktam a csomagtartóba hatalmas bőröndöm.

Már Kimék háza felé tartottunk, mikor megszólaltam.

-Tomnak hívják. Tom Kaulitznak.

- A tokio....

-Igen. Az a Tom. Reklámot készítünk nekik a visszatérésükhöz.

- És? Mivel bántott meg ennyire, hogy egy másik országba menekülsz tőle?

- Engedtem neki, pedig tudod, hogy mit ígértem magamnak. Nem az zavar, hogy lefeküdtünk, mert Adam óta több pasival is voltam, hanem az, hogy ő más. Nem akarom közel engedni magamhoz. Nem szabad Kimi.

- Claire. Tudom, hogy azt, amit Adam tett veled nehéz feldolgozni, de könyörgöm csajszi az már 6 éve volt! Lehet ez a Tom gyerek nem olyan. Sőt!

- James is ugyan ezt mondta. De értsd meg nem kockáztathatok.

- Igen? és akkor egyedül fogsz megrohadni? Ne szórakozz már Claire. Te is beláthatod, hogy az, amit csinálsz hülyeség. Végre egy Pasi Claire! Akire nem csak szexként tekintesz.

- Te könnyen beszélsz. Fantasztikus pasid van már vagy 5 éve. Én meg vonzom a barmokat.

- Khm. Már a vőlegényem. - nézett rám egy másodpercre Kim mosolyogva.

- Hogy miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii??????????? Mégis mikor?? Hogyan? Hol? Mégis mikor akartad ezt velem közölni??? Ez csodálatos Kimi! - borzasztóan örültem barátnőm boldogságának. Ha az én szerelmi életem pocsék, az övé legalább tökéletes. Bevallom azért kicsit irigy is voltam rá, hogy neki ennyire összejött minden.

-Majd otthon mindent elmesélek. Andreas nincs otthon, szóval csajos esténk lesz. - kacsintott rám. Az

előző Tomos téma teljesen feledésbe merült.  Hatalmas nagy örömmel kapcsoltam be a rádiót, ahol az egyik kedvenc közös számunk ment Kimmel és mint az őrültek üvölteni kezdtük a dalszöveget.

                   

*Tom

-Bill!.... Bill!.... Bill!.... Óriási hírem van!....... Itthon vagy?????...... Claire mégis bele ment a forgatásba! Beszéltem vele! - üvöltöztem a lakásban, de semmi válasz. Hol lehet? Nagyon jókedvem volt, ha Bill ezt megtudja tuti megbocsát és minden a régi lesz. Ismét. Épp Amelia Lilyt-től a You bring me joyt dudorászva mentem a konyhába, hogy keressek valami kaját. Hát igen, a nagy hősök megéheznek a kemény munka után. Épp egy hatalmas kaja, vagyis inkább édesség mámorral a kezemben ültem le az asztalhoz, amikor észrevettem egy borítékot, Tom felirattal.

" Tom. Tudom, hogy azt mondtam csak 3 nap múlva utazom Párizsba, de úgy döntöttem muszáj egy kicsit gondolkodnom. Nem tudom, hogy akarod ezt az egészet helyrehozni. Félek sehogy. Szeretlek Tom, mert a testvérem vagy, de mégis állandóan csak csalódnom kell benned, annak ellenére, hogy anno megígérted többet nem csinálsz ilyen hülyeséget, mégis megtetted. Jelenleg nem tudok veled egy légtérben tartózkodni, ezért inkább hamarabb elutaztam. Andreasnál és a barátnőjénél leszek. Vigyázz magadra. Lehetőleg ne csinálj még nagyobb zűrzavart. Hagyd békén Clairet. Bill. "
- A kurva életbe! - vágtam le a cetlit az asztalra és villám sebességgel rohantam fel összepakolni a bőröndöm.

6. rész - 2 éve......

Sziasztok! :D Meghoztam a 6. részt. :D Köszönöm a komikat :) Remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat és továbbra is leírjátok a véleményeteket. :) 

Nem tudom, hogy a következő részt mikor fogom tudni majd hozni, mert péntektől dolgozom estig. :/ de azért igyekszem, ahogy csak tudok :) 

puszipá: Aniko0808 ♥

-Na, végre! – rontott be a lakásba Tom. Látszott rajta, hogy nagyon zaklatott és ideges. Nagy szemekkel fordultam felé, hirtelen egy szó sem jött ki a torkomon.

- Claire, kérlek, csináljuk meg a forgatást. A Tokio Hotelnek ez az utolsó esélye. Ezt nem tehetem meg Billel, könyörgöm, csak csináljuk meg. Esküszöm, utána soha többé nem látsz.

Csak néztem rá, egyszerűen nem tudtam mit mondani. Annyira szabadulni akartam tőle, hogy most furcsa érzés kerített hatalmába. Ahogy őt néztem, már nem is akartam szabadulni annyira.

-Claire, kérlek. Nem okozhatok mégeggyszer csalódást Billnek. Nem bírnám elviselni, ha újra elveszíteném őt. Meg ő is saját magát…. - az utolsó mondat villámcsapásként érte füleimet, nagyon kíváncsi lettem, hogy ezt , hogy érti.

-Ezt, hogy érted?? Mi történt Billel?

-Ahhoz neked semmi közöd!! – amilyen lágyan és fájdalmasan mondta az előző mondatot, most olyan hirtelen lett dühös. Szemei szikrákat szórtak és hatalmas erővel vájták be magukat az én szemeimbe. Bevallom kicsit megijedtem.

-Tudtommal, te jöttél ide segítséget kérni és nem pedig fordítva. Meg különben is, mégis honnan tudod hol lakok???

-Az most lényegtelen. Inkább az a fontos hogy..

-James. – mondtam hangosan magamnak közbe vágva Tom mondandójába. Átkoztam Jamest mégis, hogy mondhatta el Tomnak, hogy hol lakom.

- Ahj, igen ő volt, de most nem ez a fontos. A Tokio Hotelnek nem lehet vége!!!

-Mi lett Billel?

-Mondtam hogy ahhoz se….

-Akarod, hogy segítsek, vagy nem? Mert jelenleg csak rajtam múlik, hogy a kis bandád újra híres lesz-e vagy sem.

Hosszú néma csend következett. Tom a földet bámulta, valószínűleg magában gondolkodott, hogy elmondja-e vagy ne.

-Na jó…… De erről soha senkinek nem beszélhetsz világos??????

-Ne fenyegess, azt én is tudok.

-Csak ígérd meg.

-Megígérem. – egyre jobban érdekelt ez a Bill sztori.

Tom a kanapéhoz sétált és leült. A földet bámulta, látszott, hogy nem könnyű neki erről beszélni, kicsit meg sajnáltam szegényt és bármennyire is érdekelt a történet, nem akartam erőltetni. Épp mondani szerettem volna, hogy nem fontos elmondania, ha nem akarja, de megszólalt.

-2 éve, belekerültem egy elég súlyos ügybe. Az most mind1 mibe. A lényeg, hogy mindenki engem hibáztatott egy olyan dologért, amit nem követtem el. Senki nem hitt nekem, a média teljesen rám szállt. Mindenki megutált minket. Elítéltek az emberek. A banda többi tagja is elfordult tőlem. Egyedül Bill volt az egyetlen, aki még szóba állt velem és hitt bennem, ő tudta, hogy nem követtem el semmit. Annyira haragudtam mindenkire amiért engem hibáztattak és senki nem hitt nekem, hogy eléggé kifordultam önmagamból. Mindenivel agresszív voltam, még Billel is, pedig pont, hogy ő nem érdemelte volna meg. Bill próbálta helyrehozni a banda sorsát, meg David is, már majdnem sikerült elérni , hogy az emberek higgyenek nekünk, mikor egy buliban eléggé összeverekedtem egy sráccal, úgy, hogy kórházba került. – Itt kicsit elcsuklott a hangja. és megállt egy percre, majd újra folytatta. -1hónapig volt kómában. Engem feljelentettek és 1 évre le akartak csukni, de sikerült ezt Davidnek elkerülnie. Bill ekkor teljesen elfordult tőlem. Több mint 1hónapig nem állt velem szóba. Borzalmas volt. Úgy éreztem elvesztettem a másik felemet és nem éreztem magam teljes egésznek. Billt annyira megviselte ez az egész, és hogy nincs többé Tokio Hotel, hogy drogokhoz nyúlt. Minden este elment itthonról, belekeveredett egy bandába. Tőlük kapta a drogot. Egyik este full bekábítószerezve láttam hazajönni. Sose fogom elfelejteni azt az estét. Akkor ott, megfogtam magamnak, hogy soha többet nem engedem, hogy ez megtörténjen még egyszer és mindent helyre hozok. Egyik nap elmentem a céged előtt és megfordult a fejembe, hogy ha sikerülne itt egy reklámot forgatnunk talán megint helyre jönne minden. Először elvetettem ezt az ötletet, mert hogy ez lehetetlen hiszen hozzátok csak a legnagyobb sztárok kapnak lehetőséget és ez az akkori Tokio Hotel „hírnevével” nem igazán volt elérhető…. Aztán mikor Bill egyik este nem jött haza, nagyon aggódni kezdtem. Kiderült Bill kórházba került kábítószer túladagolás miatt. Életemben nem éreztem még olyan fájdalmat. Úgy éreztem nekem kéne azon a kórházi ágyon feküdnöm és nem Billnek. Miután Billt hazaengedték a kórházból egyből elmentem Davidhez és elmondtam neki az ötlet. Valamilyen csoda folytán sikerült elintéznie a forgatást és hát a többit már tudod. Billel a kórház után ismét egyre jobb lett a kapcsolatunk és letette a drogot.

Könnyes szemmel hallgattam végig Tom történetét. Mindenre számítottam, de erre nem. Lehetetlennek tartottam, hogy az a Bill, aki mindenig mosolyog, meg nevet ilyen borzalmakhoz folyamodjon.

-Most már érted, miért nem lehet vége Th-nak? Nem hagyhatom, hogy ez ismét megtörténjen. Nem!

-Úristen, ez.. ez.. borzalmas. – Fogalmam sem volt ilyenkor mégis mit lehet mondani. Csak azt tudtam, hogy én sem akarom, hogy ez ismét megtörténjen, még ha csak párnapja is ismerem Billt és Tomot.

-Kérlek Claire.- könnyes szemmel emelte rám a tekintetét. Borzalmas volt így látni őt.

-Rendben. – Tudtam, hogy ezzel lehetetlenné teszem a 6 éve tett fogadalmam, de nem hagyhattam, hogy Bill visszaessen.

-Komolyan mondod?????? Úristen, köszönöm szépen. El sem hiszed mennyit jelent ez nekem. Köszönöm. – hatalmas erővel és lendülettel ölelt magához. Ölelkezve ültünk pár percig és én úgy éreztem soha nem akarom, hogy ennek vége legyen. Szívem szerint megállítottam volna az időt. Tom kicsit eltölt magától, hogy a szembe tudjon nézni, csillogtak a szemei és picit elmosolyodott.

- Köszönöm.- nézett mélyen a szemembe és olyan gyengéden, érzelmesen mondta ki ezt az egy szót, hogy nekem végem volt. Nem érdekelt mit fogadtam meg 6 éve, s tudtam, hogy nagyon meg fogom bánni másnap, hogy megint elgyengültem, de egyszerűen nem tudtam neki ellenállni.

Átöleltem a nyakánál, majd finoman lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Picit habozott, hogy visszacsókoljon-e, de végül visszacsókolt. Ez a Csók most teljesen más volt, mint a legelső. Tele volt érzelmekkel és gyengédséggel. Hihetetlen, hogy ez a fiú, akiről az ember nem is gondolná, tud ennyire érzelmes is lenni.

Tom hirtelen elhúzódott tőlem, megtörve a csodás pillanatot, majd zavartam ennyit mondott.

-Öööh…. ne … ne haragudj, de nekem… nekem.. most… mennem kell. – már szaladt is a bejárati ajtóhoz, de még gyorsan visszanézett.- Köszönöm.- és már el is tűnt.

Én csak álltam ott az ajtót bámulva, és nem értettem, miért rohant így el. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de nem azért mert Tom elrohant, hanem mert, rájöttem a 6 éve tett ígéretem magamnak, most vált semmissé.

Jót fog tenni ez a pár nap Párizsban addig, áttudom gondolni magamba a dolgokat. Aztán megcsinálom a forgatást és talán utána, sikerül kivernem a fejemből Tomot. Örökre. Addig is, távol kell tartanom magam tőle. Muszáj magam tartanom az ígéretemhez, még akkor is, ha ez borzasztóan nehéz lesz.

5. Rész- Nem történhet meg az, mint régen.

Itt a következő rész. Nagyon szépen köszönöm a komikat :) szép hétvégét:D és már csak egy hét van a suliból!!! huhúúúú :D kitartást mindenkinek ! :D

-Claire! Claire! – rohant utánam James hátha még utolér, s megtud győzni, hogy mégis  legyen forgatás. – Héé ne menj el, várj már !- épp szálltam volna be az autóba, mikor elkapta a karomat .- Várj,  kérlek.- lihegve a térdeire támaszkodott. Vártam, hogy kicsit visszanyerje eredeti légzését . Felemelkedett és rám nézett.

-Ezt most komolyan gondolod?? vége? Claire, én téged nem így ismertelek meg.  Egy ilyen jelentéktelen dolog miatt nem szoktál csak úgy megfutamodni….Adammal ugyan ez volt régen. Akkor nem rohantál el és törölted az egész forgatást, csak azért, mert lefeküdtetek.

-Adamet ne merd felhozni többet megértetted??? – nagyon ideges lettem Jamesre , mégis hogy képzeli, hogy pont, azt az embert hozza fel példának aki….. bevallom kicsit csalódtam benne.

-Claire. Az már elmúlt, régen volt. Lépj tovább. Neked is kijár a boldogság.  6 éve már.  Ne merd nekem azt mondani, hogy nem vagy magányos. – Kész. Vége. Nem bírtam tovább. A kocsimra borulva zokogni kezdtem. 6 évig tudtam magamban el nyomi a régen szerzett sérelmeket. Azóta nem ismerkedek férfiakkal. A munkába temetkeztem és ez így működött is. Boldognak éreztem magam. Nem vagyok-e magányos?? Persze hogy az vagyok.  De nem engedhetek magamhoz közel senkit se …. nem akarom azt a fájdalmat újra átélni, amit régen,  Adam okozott. Mégegyszer nem tudnék talpra állni. Nem menne. Tomban van valami, ami meg tudna törni. Ismét közel tudnék valakit engedni magamhoz.  Nem lehet. muszáj minél távolabb kerülnöm tőle. Így is az, hogy lefeküdtünk, borzasztó nagy lavinát indított el bennem. Lassan Jameshez fordultam, aki eddig vigasztalni próbált.

-Értsd meg James. Nem akarom újra átélni azt, mint régen.

-Már mér élnéd át? Tom nem biztos, hogy olyan mint ő. Ebbe még nem gondoltál bele? Rendesnek látszik.

-Igen. Látszik. Adam is nagyon rendesnek látszott. Azóta én megfogadtam magamnak, hogy ez soha többet nem fog megtörténni. Párizsba megyek egy kis időre. A divat hétre egy barátnőmhöz. Kérlek, ne szólj senkinek a cégnél, hogy hova mentem. A telefonom ki lesz kapcsolva. Ne hívj. Majd én jelentkezem. A cég addig rád van bízva. Szia, James. – beültem a kocsiba, de még előtte letekertem az ablakot.

-Ha látod Billt, kérlek mond meg neki , hogy sajnálom.

-Claire….- de már el is hajtottam.

*Tom

Késő este értem haza. Az előszobába halkan levettem a cipőmet és osonva elindultam felfelé. Már sötét volt a lakásban, de nem akartam kockáztatni hátha Bill még nem alszik. Nagyon elakartam kerülni vele most a találkozást. Szégyelltem magam nagyon, de nem volt kedvem végig hallgatni egy Bill féle fejmosást. Halkan mentem át a nappalin, de abban a percben, felkapcsolódott a fotel melletti kis lámpa és Bill ült benne. Utoljára akkor nézett így rám, mikor 2 évre visszakellett vonulnia a Tokio Hotelnek…. miattam. Billel nagyon összevesztünk, majd hogy nem egy hónapig hozzám se szólt. Akkor nagyon eltávolodtunk egymástól. Nagyon összetört. Borzalmas volt úgy látnom őt, és akkor ott, megfogadtam soha nem okozok neki többé fájdalmat. Hát sikerült. Ahogy a szemébe néztem, féltem megint az lesz, mint 2 éve. Nem akartam ismét elveszíteni.

-Tom, csak annyit mondj, miért?

-Bill, hidd el én ezt nem így akartam, tényleg. Én nem akartam elszúrni…megint. Csak ott volt Claire és…

-És megint a farkadat használtad az eszed helyett. Mikor nősz már fel végre ? Megint tönkretetted a bandát és mindenkit. David ezt már nem fogja tudni helyre hozni. Egyszerűen nem tudom felfogni, mégis hogy képzelted ez? Direkt megkértelek rá Tom, hogy hagyd békén azt a szerencsétlen lányt…erre te mit csinálsz? megbaszod! Sőőőt tulajdonképpen el rabolod,  és elviszed a  világ végére kocsikázni, majd 2 óra múlva visszahozod. Ha feljelent, akkor mégis mit csinálsz?? –nagyon, nagyon ideges volt. összevissza járkált a nappaliba.

- Jó, azért ne túlozz. nem raboltam el. Meg ő ugyan úgy akarta, mint én. Sőt..

- Még komolyan neked áll feljebb? Nem hiszem el.  Fel tudod fogni hogy ez volt a banda utolsó esélye? Nincs tovább Tom! VÉGE! Most mégis mihez kezdünk szerinted?  - ezzel  felfelé kezdett menni, de még a lépcsőről visszanézett rám, ugyan úgy, mint akkor 2 éve…

-Tudod, Tom, semmit sem változtál… megígérted…. de… ismét hatalmasat csalódtam benned.  Szeretném, ha nem jönnél velem Párizsba a divathétre. – és felment.

-Bill…. – borzalmasan éreztem magam. Bill szavai visszhangzottak a fejemben „ megint nagyot csalódtam benned”  Megint elveszítettem. Lerogytam a kanapéra és kezeimet az arcomba temettem.  Ezt már nem tudom helyre hozni. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nekem Bill jelenti a mindent. Gyorsan letöröltem a könnycseppet az arcomról, talán ha beszélnék Clairrel, akkor talán… áh …. biztos utál, és meg sem hallgatna… ha a forgatást is lemondta emiatt…. Istenem, mit tettem. Ha Bill megint visszaesik…. nem hagyhatom.! Tennem kell valamit. Nem érdekel, ha kidob, meg kell próbálnom. Bill érdekében.  A Tokio Hotelnek nem lehet vége!

*Claire

 Hazaérve csak bedőltem az ágyba és a plafont kezdtem bámulni. James szavai jártak a fejemben. Igaza van. Gyáván elmenekültem. Mégis, úgy éreztem helyesen cselekedtem. Nem szabad újra közel engednem magamhoz egy férfit, hogy aztán kihasználjon, átverjen, meggyalázzon, kisemmizzen. Akkor 6 éve,lelkileg és mindenhogyan teljesen összetörtem. Nem akarom még egyszer átélni ezt. Annyiban igaza van Jamesnek, lehet Tom nem olyan… de minden csak látszat. Nem szabad kockáztatom.  Adam is úgy tűnt, hogy ő a világ legrendesebb pasija…de aztán mikor összeköltöztünk, minden megváltozott. Nem akarom mégegyszer átélni azokat a napokat, hogy minden nap attól rettegjek vajon mikor ér haza és… mikor…  Nem telik el úgy nap hogy ne játszódnának le a fejembe újra és újra azok a jelenetek. Végre sikerül újra talpra állnom…. és boldognak lennem, aztán ez a Tom megjelenik és mindent felborít. Furcsa hogy ezt mind 2 nap alatt sikerült elérnie. Van benne valami… valami…amit nem tudok megmagyarázni. Utoljára Adamnél éreztem ezt, sőt talán még nála se…

A hosszú gondolat menetemet hangos kopogás és dörömbölés szakította félbe. Kissé megijedtem. Ismét bevillant egy kép a rég múltból…. Nem mertem kimenni és megnézni ki lehet az. totál pánikba estem. Kezeimet a fülemre helyeztem és összekuporodtam az ágyon. Reméltem megunja az a valaki a dörömbölést és elmegy.  

-Claire! Kérlek, nyisd ki! Beszélnünk kell! Tudom, hogy itthon vagy! Kérlek! – hallottam egy nagyon ismerős hangot. Ki kell nyitnom. El kell küldenem.  Még mindig remegtem kicsit, így mentem ajtót nyitni.  Ott állt előttem ő … aki mindent felborított…

4. rész- Forgatás 2/2

Itt a rész. Nem is fűznék hosszá semmit. Jó olvasást.

Szép estét. Puszi.

-Úristen megőrültél ?? Mit csinálsz ?? Bill nem erre kanyarodott le! Hova mész? Azonnal fordulj vissza! – semmi válasz. 

– Nem Hallod! KAULITZ, MOST AZONNAL FORDULJ VISSZA!- üvöltöttem, de mind hiába, mint aki meg se hallotta ment tovább, egyre gyorsabban. Én meg egyre jobban bepánikoltam. Nagyon nem bíztam Tom vezetési tudásában.

-Lassíts már !- ismét semmi válasz.

- Nem hallod? Lassíts már! – üvöltöztem kétségbeesetten. Tom, hirtelen a kezeit egy határozott mozdulattal kanyarodási pozícióba helyezte a kormányon, és ez nekem nagyon, de nagyon nem tetszett. Fájdalmas arccal kapkodtam a fejem Tom arca, a kormány és az út között.  Tom elvigyorodott , én már is tudtam, most fogunk meghalni. Épp, hogy belegondoltam vajon milyen is lesz a mennyország, máris 360 fokos fordulatot tettünk az autóval őrült nagy sebességben, ezt újra és újra megismételve. Csukott szemmel sikítva vártam a biztos halált.

-Huhúúúúúúúúúúúúú!!!! – üvöltözött Tom mellettem, úgy tűnt ő baromira élvezi ezt az extrém kocsikázást, nekem viszont a gyomrom egyre jobban kezdett kavarogni.  Mikor tudatosult bennem, hogy az autó 0 sebességben egy helyben áll, kinyitottam a szemem, éreztem, ahogy a hatalmas szikla darabkák folyamatosan gurulnak le a szívemről.  TÚLÉLTEM! Amennyire hamar megörültem, hogy élek és épségben megúsztam, olyan gyorsan öntötte el az egész testemet a düh, s éreztem lángolok belülről.

- Neked teljesen elment az eszed? Meg is halhattunk volna ! Úristen, te komolyan nem vagy normális Tom Kaulitz !- kiabáltam, hadonásztam összevissza.

 – Idióta agykárosult vadbarom! – csak mondtam, mondtam, és mondtam…..

 – Őrű…….. – folytattam volna, de Tom hirtelen nekem esett. Olyan szenvedélyesen falta az ajkaimat, mint még ezelőtt soha senki.  Annyira sokként ért ez a dolog, hogy azt se tudtam mi lenne a helyes, ha felpofoznám és leordítanám a fejét, hogy mégis mit képzel magáról, vagy ha egyszerűen csak visszacsókolnék.  Tom, elhúzódott tőlem és nagy szemekkel meredt rám, várta, mikor török ki hisztérikusan, hogy lekiabáljam a fejét.  Hosszasan néztük így egymást, majd valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, nagy hévvel Tom ajkainak estem.

Tom meglepődött, hiszem nem erre reakcióra várt, de nem sokáig törődött meglepődöttségével, máris visszacsókolt ugyan olyan hevesen, mint az előbb. Átültem az ölébe, nem szarakodtunk sokáig, máris téptük le egymásról a ruhákat.  A kb 20. dudaszónál, rájöttünk nem ez a legmegfelelőbb hely, pozíció, ezért átmásztam a háttsóülésre Tomot magam után húzva, de egy percre sem szakadtunk el egymás ajkaitól. Nagy nehezen neki is sikerült hátramásznia, kivett a farzsebéből egy óvszert, én közbe már gomboltam is ki a nadrágját, majd előre hajítottam. Ő is megszabadított a nadrágomtól. Mindketten tudtuk ez a szex most nem az érzelmekről, gyengédségekről fog szólni, hanem a már első találkozásunk óta elnyomott, kitörni készülő szenvedélyről, vadságról.

Lihegve feküdtünk mindketten 1 óra múlva, aztán a hosszú csöndet Tom törte meg.

-Hát ez…. ÚRISTEN!..... tudtam én, hogy ilyen kis vadmacska vagy az ágyban. – lihegte vigyorogva. 

Bennem, ebben a percben tudatosult mekkora hülyeséget követtünk el.  Borzasztó mérges lettem Tomra, meg magamra is. Felültem, és minden érzelmet elrejtve válaszoltam.

-Most azonnal vigyél vissza! Erről pedig soha senki nem tudhat világos? – öltöztem  fel, Tomhoz is hozzádobva ruháit. 

 – Öltözz!

-Mivan?????? – szegény nem igazán erre a válaszra számított.

-Öltözz már !! – parancsoltam rá.

Felöltözve ültem az anyós ülésen és vártam, hogy Tom is végre felöltözzön és villámsebesen elhúzzunk innen és visszaérjünk a többiekhez.  Tom is előre mászott, még gyorsan felvette a pólóját, majd néma csendben elindultunk visszafelé.  Síri csöndben ültünk egymás mellett, én az ablakon kifelé bámultam, nem mertem Tomra nézni. Egész úton azon kattogott az agyam, hogy, hogy voltam képes megadni magam neki. A legviccesebb az egészben, hogy tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy az egészet én kezdeményeztem. Ha nem csókolom meg miután ő elhúzódott, hanem helyette felpofozom, akkor ez az egész nem történt volna meg.  Borzalmasan szégyelltem magam, mégis tudat alatt, persze ezt nem akartam/mertem bevallani magam, hogy egy percét sem bántam meg. Igazából Tom nagyon is tudja mit csinál az ágyban. Ezt a gondolatot villám gyorsan kiiktattam az agyamból. Nem szabad ilyesmire még csak gondolnom sem. HATALMAS HIBÁT KÖVETTEM EL!  Míg én magamat dorgáltam le gondolatban, Tom már parkolt is le, és én abban a pillanatban, ahogy az autó megállt már ki is pattantam .

Láttam a többieken, hogy már mind tiszta ideg, de ahogy megláttak minket, szaladni kezdtek hozzánk és aggodalmas fejjel, kérdőn néztek hol rám, hol Tomra. Jamesre néztem fájdalmasan, ő rám, s tudtam,  mindent ért.

-Tom, mégis hol voltatok? 2 órája keresünk! – támadta le egyből testvérét Bill, aki csak megsemmisülve nézett rám.

- Tom! Válaszolj már ! – kiabált kétségbeesetten testvérére.

- Bill! Csak fogd be ! – ordított rá öccsére. Bill, sértődötten inkább hozzám vette az irányt, hátha tőlem több mindent megtud.

-Claire, hol voltatok? Ah, mind1 is. Kezdhetjük a forgatást? – próbált valami mosoly féleséget felvenni az arcára.

-A forgatás törölve. –mondtam egyenesen Tom szemébe nézve érzelemmentesen, majd sarkon fordultam és kifelé vettem az irányt.

Mindenki ledöbbenve meredt utánam. Bill nem tudta eldönteni hogy utánam szaladjon-e, vagy sem, inkább csak testvéréhez fordult, és szomorúan ennyit mondott.

-Most örülsz?  Ezt akartad?  A Tokio Hotelenek végleg vége miattad….. ismét. –  mondta letörten és szomorúan, ezzel ott hagyva bátyát.

Tom csak meredt maga elé, ismét sikerült testvérét megbántania és fájdalmat okoznia neki, amit a világon a legjobban gyűlölt. Csak most fogta fel igazán mit is csinált.  Elcseszettül érezte magát.

3. fejezet.- Forgatás. 1/2

Húha, már a 3. fejezet is felkerült. Egyre jobban élvezem az írást és folyamatosan jönnek, a jobbnál jobb ötletek. :D Köszönöm a kommenteket, nagyon aranyosak vagytok. :) Ja, végre sikerült hosszabb rész összehoznom. :D 2 részre szedtem, mert úgy már tényleg nagyon hosszú lett volna xD :D

Még egyszer köszönöm a komikat. Szép estét. Puszi ♥

Reggel nagyon álmosan keltem fel. Nagyon rég nem aludtam már ilyen pocsékul. Egész este csak forgolódtam, akárhogy is próbáltam nem tudtam kiverni ŐT!  a fejemből, egyszerűen nem ment. Elhatároztam, ma ugyan úgy fogok vele játszani, ahogy tegnap ő velem, Akarom, hogy tudja, velem nem játszadozhat úgy, ahogy azt ő gondolja. Én nem vagyok egy buta, naiv fruska, akinek ha csettint egyet máris a lábai közt találja magát. Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, aztán mentem a gardróbomhoz, hogy kitaláljam mit is vegyek ma fel. A szokásosnál csinosabban akartam felöltözni, hiszen ha már játszunk, játszunk rendesen nem igaz? Előkerestem egy dögösebb rucit,  belenéztem a tükörbe és nyugtáztam, hogy baromi jó nő vagyok. Gyorsan felvettem egy hozzá illő magassarkút, felkaptam a táskám, kocsikulcs, és már indultam is a munkába.

A céghez beérve, egyből leellenőriztem, hogy minden és mindenki a helyén van-e. Az Audikra különösen ránéztem, hogy biztos, ami biztos megérkeztek-e, akármennyire is tudtam, James tuti biztos, hogy elintézte. Mindig szerettem magam meggyőződni mindenről.

A fiúk érkezéséig még volt negyed óra. Persze csak, ha nem késnek. Jamessel  épp nagyban beszélgettünk mikor megérkeztek a fiúk. Látszott Tomon, hogy nagyon nincs jó kedvében, valószínűleg a tegnapi kis  „ arc simim”  is közre játszott ebben. Tom hangulata  tökéletesen kapóra jött nekem , így még jobb lesz szívatni. Tom, ahogy észre vett,  nagyon látványosan megnézett és egy kis mosoly féleséget vettem észre az arcán, de ez csak pár másodpercig tartott, mert utána ismét visszaváltott a morgós Tomra.

-Hello fiúk. Tom minden rendben? Olyan  idegesnek tűnsz, csak nincs valami baj? – mosolyogtam rá édesen. Láttam rajta, hogy egyre jobban megy fel benne a pumpa és már épp megszólalt volna, mikor testvére közbe vágott.

- Jajj, csak fáradt. Ilyenkor mindig ilyen, majd lenyugszik, ne aggódj.- mosolygott rám Bill. Látszott, hogy csak bátyát próbálja menteni, ne hogy valami olyasmit mondjon, amit később megbánna. Nem igazán tudta velem elhitetetni ezt az átlátszó mesét, „csak fáradt”. Ugyan már. Pontosan tudtam, hogy nem erről van szó.  Nagyon jó érzés volt már most felbosszantani.

- Tom, mégis mi bajod van? – súgta oda Bill bátyának, mikor már halló távolságon kívül voltak.

- Bill kérlek, ezt most ne itt beszéljük meg. Majd otthon elmagyarázom, ha meg ígéred, nem tartasz utána kiselőadást arról, hogyan kell viselkedni a nőkkel!

- Ahj Tom, mit csináltál már megint? Nem igaz, hogy soha nem tudod a farkad kordában tartani, ha meg látsz egy csinos nőt. El ne merd nekem rontani ezt az egészet Tom! Komolyan, ez egy kibaszott nagy lehetőség arra, hogy ismét betörjön a banda. Tudod te, hogy ezt a céget mennyien imádják, kibaszott nehéz elintézni, hogy reklámot forgassanak veled vagy bárki mással, de Davidnek sikerült. Szóval nagyon szépen megkérlek, fogd vissza magad, ne baszd el ! – szűrte fogai közt Bill testvérének, aki már nagyon unta a sok prédikációt és kioktatást.

- Bill, felfogtam. Ne oktass ki. -  ezzel otthagyta  öccsét és a többiekhez  sietett

                 

- Na srácok, akkor kezdjük is a fotózást rendben? Csinálunk pár fotót kettőtökről itt, a studióban, aztán lemegyünk  a forgatás helyszínére, ami az épület parkolójában lesz. Lezártunk 1 teljes szintet. Az Audik már ott vannak.  Ott is csinálunk az autókkal pár fotót, aztán forgatás.- mondtam a mai nap menetét a srácoknak.

Ahogy elkezdődött a fotózás, a srácokat mintha kicserélték volna. Mindketten nagyon komolyan vették és látszott, hogy teljesen profik és nem ez az első fotózásuk. Tomon már abszolút nem làtszott, hogy bármi baja is lenne. Úgy mozgott akár egy supersztár. Be kellett valljam magamnak, irtó sexy volt! Billről meg ne is beszéljünk, teljesen lenyűgözött, mennyire otthonosan mozgott. Mint aki erre született. Nem csak én , de szinte senki nem tudta róla levenni a szemét. Bill akaratán kívül is mindig magára vonja az emberek figyelmét. Nagyon tetszett ez a fajta kisugárzása, mindig olyan kedvesen szól mindenkihez és nagyon közvetlen. Ahogy néztem, úgy éreztem muszáj megismernem. Biztos voltam benne, hogy remek hallgatóság. Talán még barátok is lehetünk.

-Kész is vagyunk fiú. Szuperek voltatok.- mondta nekik a fotós.

Mindenkinek 15 perc szünet, aztán irány a parkoló és folytatjuk!- kiabáltam, hogy mindenki hallja.

A szememmel egyből Tomot kezdtem keresni, és meg is találtam. Éppen 2 süti között vacilált, hogy melyiket egye meg. Kihasználva, hogy az én kedvenc sütim pont előtte van, odamentem és szorosan hozzásimulva előrehajoltam és a sütimért nyúltam.

-Bocsika. - felé  fordultam és szexyn beleharaptam a sütimbe ügyelve, hogy tartsam a szemkontaktust. Tom nagyot nyelt, aztán kicsit szemtelenül elmosolyodott, majd megszólalt.

 - Ne játsz velem kislány, nagyon jól tudom, hogy direkt csinálod.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz.- rebegtettem hosszú szempilláimat ártatlanul. Elléptem mellőle és riszálva Billhez vettem az irányt.

- A tesód mindig ilyen? Nem értem, hogy birod.- mosolyogtam és leültem mellé.

- Áh, igazából nem ilyen. Tom tud nagyon kedves is lenni, ha akar. – vigyorgott. – Először mindenkivel ilyen. Nem szeret közel engedni magához senkit. Nem bízik az emberekben, amit meg is értek, a mi helyzetünkben nem igazán engedhetjük meg, hogy bárkibe egyből megbízzunk. Bár, nem hiszem, hogy ezt pont neked kéne mondanom, aki egy hatalmas, többmilliárdot érő céget vezet. –mosolygott kedvesen, mint mindig.

- Hát, ezt meg tudom érteni. Nekem is idő kell míg valakiben feltétel nélkül megmerek bízni.

- Amúgy, hogy lett a tied ez a cég?

- Apukámé volt. Én itt először csak staylist voltam, meg besegítettem néha a fotózásoknál/forgatásoknál. Eredetileg a divat szakmával szerettem volna foglalkozni, de miután apukám nyugdíjba vonult rám hagyta ezt az egészet és nem volt szívem nemet mondani. Bár, őszintén- szólva, nem is akartam. Nagyon a szívemhez nőtt már ez a reklám világ.  Meg hát, most is beszoktam segíteni a fotózásoknál/forgatásoknál főleg, ha neves márkáknak készítünk reklámot.- Úgyéreztem, akár az egész életemet is elmesélhetném Billnek. Volt Billben valami, ami azt súgta nyugodtan megbízhatok benne.

- Hé Claire, gyertek kezdünk.- szólt James.

- Azért erről a divat témáról még beszélgethetnénk később, ha lesz időd. – mondta nagy mosollyal Bill.

- Persze. – mosolyogtam, majd elindultunk a többiek után a parkolóba.

Tom már nagyban csodálta az új Audika, vagy 80szor körbejárta mind két kocsit és kívülről, belülről jó alaposan megvizsgálta. Nagyon vicces látvány volt, mint mikor egy kisgyerek, a már régóta várt játékát végre megkapja.

-Ha Tom kellőképp megnézte az autókat, akkor talán el is kezdhetnénk végre.- mondtam hangosan, hogy meghallja.

-Hát, igazából van egy felni amit MÉG nem tudtam elég közelről megvizsgálni. Ismétlem, MÉG!- kacsintott rám vigyorogva

-Tom, viselkedj!.- szólt rá Bill. Tom beállt testvére mellé az autók elé és már kezdték is a fotózást. Tökéletes volt ez a parkolós összhatás. Baromi jól nézett ki.

- Rendben srácok köszi, végeztünk.  Remek volt.- és ezzel vége is a fotózásnak.

- Fiúk, arra kérnélek titeket, hogy mielőtt elkezdjük a forgatást menjetek pár kört az autókkal  csak hogy kicsit teszteljük őket. Szeretnénk beletenni különböző elemeket a reklámba, de ahhoz tudnunk kéne, hogy mennyit bír az autó. Itt a jobb kijáratnál kitudtok menni. Lehetőleg egymás mögött menjetek, mert a másik bejárat le van zárva.

Ahogy végig mondtam, mind a két fiú szaladt az autókhoz és már bőgették is a motort. Megindultak a kijárat

felé. Bill elöl utána Tom.  Tom, épp hogy mellém ért, kinyitotta az ajtót és nevetve berántott maga mellé az anyósülésre. Máris átkoztam magam, amiért elküldtem kocsitesztre a srácokat. Legfőképp Tomot.