12. rész. - Boldog reggel.

Sziasztok! :) Meghoztam a 12. részt, hát remélem tetszeni fog. Amúgy, ez inkább most egy nyugisabb rész lett. 

Mostanában nem nagyon írtok véleményt, ami picit rosszul esik, viszont annak a pár embernek, aki mindig ír, nagyon szépen köszönöm. :) Tényleg borzasztó jól esik. :) Remélem, azért mások is olvassák a sztorit, jól esne pár komment. :) 

Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást ! 

puszi♥

*Tom

Billel rágyújtottunk egy-egy cigire, örültem, hogy végre tudunk egy kicsit kettesben beszélgetni és végre elmondhatom neki miért is jöttem utána, és végre kibékülünk. Némán ültünk egymással szemben és cigiztünk, nem tudtam hol kezdjem a mondandóm, kicsit féltem is, elvégre Bill akart velem beszélni.

 A csöndet Bill törte meg.

- Tom...
Hirtelen felnéztem Billre, az arcán szomorúságot láttam. Már nyitottam a számat, hogy elmondjam mennyire sajnálom ezt az egészet, de közbevágott.

- Tudom. Nem kell bocsánatot kérned, sőt, inkább én tartozom egy bocsánatkéréssel. Felfújtam a dolgot. Annyira beleéltem magam, hogy a Tokio Hotel újra visszatér, hogy nem figyeltem rád eléggé. Sajnálom Tom. Tudod, mindig észreveszem ha kedvelsz valakit, de most annyira magammal voltam elfoglalva, hogy nem vettem észre azt, ami már a kávézóban is nyilvánvaló volt. Kedveled Clairet, nem is kicsit, és ő is nagyon kedvel téged. Tudom, mert beszéltünk, igaz nem rólad, de elmondott mindent, hogy elmentél hozzá és megbeszéltétek a dolgokat és ahogy kimondta a neved már akkor tudtam.

- huh, tesó én nem is tudom mit mondhatnék, még mindig úgy gondolom, nem neked kell bocsánatot kérned, hanem nekem. Az meg, hogy nem figyelsz rám baromság! Bill, te mindig figyelsz rám, még ha te magad úgy érzed nem, akkor is mindig ott vagy velem, bármi baj van te tudsz segíteni és tanácsot adni. Mindig tudod mikor mire van szükségem, te vagy az, akire bármi történjék mindig számíthatok. Tudod, sokszor úgy érzem meg sem érdemlem, hogy ilyen testvérem van mint te. Soha nem akarlak elveszíteni, egyszer már majdnem sikerült, többet nem hagyom! Szeretlek Bill.

- Én is szeretlek bratyó.
Billel egyszerre álltunk föl és öleltük meg egymást. Ritkán beszélünk ennyire érzelmesen egymással, mindig tudjuk mikor van erre szükség és mikor nem.

- Béke? - vigyorogtam Billre és meg veregettem a hàtàt.
- Béke. De csak ha holnap veszel nekem gumicukrot. - vigyorgott ő is.
- Megdumáltuk.
- Totál fullos ez a ház, de gumicukor az nincs. Hatalmas hiba !

Boldog voltam, hogy Billel minden a régi és újra hallgathatom Bill hadoválását a sok értelmetlen szarságról pl, hogy ő csak a piros gumimacit eszi meg legelőszőr a zacsiból és nem érti miért kell fehér színűt beletenni, mert, hogy az nem is finom, de azért mégis megeszi.
Mindig is imádtam ezt a Billt és örülök, hogy újra visszakaptam.

Még dumáltunk pár értelmetlen dologról, de már mindketten eléggé fáradtak voltunk, így úgy döntöttünk mi is megyünk lefeküdni.
Már épp mentünk volna be a szobáinkba, de előtte még odaszóltam Billnek.

- Bill!
- Hm?
- Jól mondtad.
- Mire gondolsz?
- Claire. Kedvelem. Nagyon is.

Billel egymásra mosolyogtunk és ebben benne volt minden. Nem kellett elmondanom, hogy nem csak szexre kell és, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni ( bár jelenleg ezt beszéltük meg Clairrel, de egyenlőre nem is baj, ha még nem tudja mit érzek iránta ) Bill tökéletesen tudta mit akarok Clairetől. Magát, Clairet.

*Claire

Reggel frissen és üdén keltem, ami nálam nagyon ritka. Általában mindig nagyon nehezen kelek fel, aztán 1 órát morgok magamnak, hogy még mennyire álmos vagyok, de most nagyon boldognak éreztem magam, csak mosolyogni tudtam. Ránéztem az órára és még csak fél 10 volt. Úgy döntöttem elmegyek 1 órácskát futni, a többiek még biztos aludnak. Felvettem a futó cuccom és indultam is.

~~~

Baromi jól esett ez a kis futás, úgy éreztem kicsattanok az energiától.
A házba érve első utam a hűtőhöz vezetett.
Már egy ideje tanakodtam, hogy mit is egyek, amikor valaki hátulról átölelt. Mondanom sem kell, nagyon megijedtem.

- jó reggelt szépségem. - éreztem, hogy finom puszikat ad a nyakamra. Mosolyogva megfordultam és átkaroltam a nyakát, majd egy hosszú édes csókot adtam neki.
- Neked is, Tom. - majd visszafordultam a hűtőhöz.

Nem találtam semmit, amit most szívesen ettem volna, ezért csak kivettem egy doboz tejet.
Tom még mindig mögöttem állt és édesen mosolygott, bevallom, ahogy ott állt egy szál boxerben, s mosolyogva követte minden mozdulatom, nagyon szexy volt.
Gyorsan odabújtam hozzá, lábujjhegyre álltam, majd adtam neki egy pici puszit, aztán kikerülve a kanapé felé vettem az irányt.

- Tudod, a többiek nincsenek itthon, vagyis csak Bill, de ő még alszik. - követett Tom, majd ő is leült mellém a kanapéra.
- Hol vannak?
- Vásárolnak Billnek egy halom gumimacit. - vigyorgott Tom.
- vagyis akkor ha Billt nem számítjuk, akkor csak ketten vagyunk ebben a hatalmas házban? - csábosan rámosolyogtam.
- Bizony. - közelebb húzott magához és átültetett az ölébe vele szembe.
- Szerinted .....csók....Bill még....csók... sokáig fog.....csók.... aludni?
- hmm....csók....nagyon....csók....sokáig.
Tom màr döntött is le a kanapéra.

~~~

Imádtam Tommal lenni. Tökéletesen tudja mire van szükségem, mindig figyelmes és édes. Egyszerűen imádom ezt a pasit.
Ezek a gondolatok jártak a fejembe, miközben már mindketten egy tál müzlit reggeliztünk.

- Reggelt. - battyogott oda hozzánk Bill, full komás fejjel, irtó vicces látvány volt, kevés kellett nehogy hangosan elnevessem magam.

- Neked is Bill. - mondtuk Tommal egyszerre.

- Jó reggel fiatalok! - hallottam barátnőm csilingelő hangját.
- hello. - köszöntünk.
- úr isten ! - kiáltott fel Bill. - az ott sok sok gumimaci ????? IDEVELE!!!! - màr szaladt is a zacskóhoz és mint az őrült vette ki a gumimacikat a szatyorból. Úgy tűnik már egyátalán nem fáradt. Olyan volt mint egy kisgyerek. Nagyon szerettem Billnek ezt az oldalát.

- Claire figyelj... - ült le velem szembe Kimi, Andreas pedig Billel veszekedett, hogy ne sajátítsa már ki mind a 10 zacskó gumicukrot.
- Mond. - néztem Kiberlyre, nagyon komolynak látszott, remélem nincs semmi baj.
- Öhm, kérhetnék tőled egy hatalmas nagy szívességet? Tényleg életbevágóan fontos lenne, te pedig tökéletes lennél a feladathoz. - nézett rám boci szemekkel legjobb barátnőm.
- Jézusom, mond már mi van ?! Baj van, vagy mi ? Mondjad már!
- Tudod, tegnap este az egyik modellem lesérült és.....
- ÓÓÓ nem, nem, nem!!! Felejtsd el!

11. rész. - A mi kis titkunk.

Mondjuk úgy, hogy " visszatértem " :D Nem 100%-an, de itt vagyok és itt a 11. rész. Nem érzem tökéletesnek, sőt! rövid is lett, de jelenlegi állapotomban képtelen vagyok jobbat kihozni ebből a részből. Nagyon remélem a továbbiakban nem lesz ilyenféle gond és hamar tudom nektek hozni a részeket. Rájöttem, nem szeretném abbahagyni a sztorit, mert szeretem csinálni, ilyenkor úgy érzem felszabadulok egy kicsit és jól esik írni, még ha nem is a problémáimat írom le, de valamiért nekem mégis olyan érzés. :D 
Nagyon remélem azért tetszik a rész és jól esne pár biztató komment. :)

Puszi nektek. Szép napot ♥ 



Még nem volt alkalmam beszélni Tommal, vagy csak még nem mertem. Akàrhànyszor ott a pillanat, hogy most végre tisztàzhatnànk a köztünk lévő viszonyt, megfutamodok. Itt ülök, kint a kertben a hintaàgyon és csak Tomon jár az agyam, nem tudok másra gondolni rajta kívül. Az agyam hosszú töprengés után mindig arra jut, hogy " ne akarj tőle komolyabbat, emlékezz mi történt! " de, aztán elég csak egy pillanatra is meglátnom őt, s úgy érzem ott helyben neki tudnék esni és egy orbitális nagyot dugnánk, mondjuk a billiàrd asztal tetején a nappaliban.
Az eszem azt mondogatja àlj ! De az érzelmeimen nem tudok uralkodni, valahogy mindig ő győz. Képtelen vagyok Tomnak ellenállni.
A nagy gondolat menetem közben átsiklott az agyamon egy ötlet... miért is kéne neki ellen állnom? Egyértelmű, hogy ő is akar engem, én is őt, a szex meg iszonyat jó köztünk.

Felbuzdultam az ötletemre, most azonnal akartam Tomot. Nem érdekelt semmi és senki csak hogy Tommal most itt azonnal szexeljünk egy hatalmasat és ezt bàrmikor, màskor megismételjük.
Teljesen felizgulva Tomot kezdtem keresni a hatalmas hàzban, míg meg nem pillantottam a konyhàban bőszen kotyvasztott valamit, vagyis inkàbb csak probàlkozott. Hatalmas lendülettel indultam meg felé és kihasznàlva az alkalmat, hogy nincs itt senki egy egyszerű mozdulattal magam felé fordítottam Tomot és neki löktem a konyhapultnak,rámásztam, és màr vadul faltuk egymàs ajkait.
A csók utàn csak csàbosan figyeltem Tomot, kívàncsi voltam a reakciójàra, de làtszólag nagyon meglepődött.
- Azta kurva ! Ez meg .... mégis mi volt?
Egész közel mentem hozzà, màr szinte mindenünk összeért, a szàjàba suttogtam nagyon sexyn.
- Kívànlak. Itt és most.
Az àgyékàhoz dörgölőztem beharaptam alsó ajkàt. Tom csukott szemmel egy hatalmasat nyelt, s màr éreztem is, hogy a kis Tommy màr bevetésre készen àll.
Megragadtam Tom polójàt és húzni kezdtem magam utàn, azért mégse a konyhàba keféljünk màr, Kimiék sajnos itthon vannak. Milyen kàr.
A szobàba érve, màr Tom is teljesen belement a jàtékba egyre csak röpködtek a ruhàk a szobàban.
-Őrült vagy, de pont ez őrjít meg nagyon. - mondta Tom vigyorogva és màr le is döntött az àgyra.

~~~

-Úr isten!
Mindketten csak ennyit tudtunk mondani. Lihegve feküdtünk egymàs mellett és én csak mosolyogni tudtam. Nagyon rég volt màr részem ilyen iszonyat jó vad sexben. Màrmint... amit élveztem is.
-Tom.
Liheghve felém fordult és sexyn a feje alà tàmasztotta a kezét, úgy nézett le ràm. Màsik kezét a belsőcombomra helyezte és simogatni kezdte.
-hmmm.
Komolyan ez a pasi 1mp alatt képes újra felizgatni, így, hogy mondjam el a fantasztikus öteletem ha közben ott lent nyulkàl.
-Mond bébi. - vigyorgott szemtelenül.
Megelégeltem, hogy ő irànyít és egy könnyed mozdulattal a csipőjére ültem, majd az arcàhoz hajoltam, melleimet a mellkasàhoz nyomva.
- Milenne ha, ezt màskor is megismételnénk? Mondjuk bàrmikor, amikor egyikünk úgyérzi kivànja a màsikat.
- ajajj, akkor asszem kisemegyünk innen többet. Dobd ki az összes ruhàd, nem lesz rà többet szükség.
Felnevettem Tom mondatàn, komolyan megőrjít ez a pasi.
-Tudod, hogy értem, de! semmi kötöttség. Te is lehetsz màsokkal, és én is. Nincs féltékenykedés! Nem jàrunk, csak dugunk. Amikor csak akarunk. Viszont, hogy még izgibb legyen nem mondjuk el senkinek. Csak sex màs semmi. Titokban.
Tom màr nyitotta volna a szàjàt de közbevàgtam.
- Nem! Még Billnek sem! Ez csak a mi kis titkunk. Na, benne vagy?
Tom nem mondott semmit, csak egy hirtelen mozdulattal megemelt és maga alà gyűrt.

Màris kezdődhetett újra egy eszméletlen menet.

~~

Este, màr mindannyian a moziszobában ültünk, ugyanis úgy döntöttünk milenne ha filmeznénk?
Tom és én egész végig csak vigyorogni tudtunk. Borzasztó jó kedvem lett, màr abszolút nem idegeskedttem a múlt miatt, hiszen így senki sem sérül, és még jól is érzem magam.
-Mi van veletek? Olyanok vagytok mint akik most dugtak egy hatalmasat. Mi történt?
Tommal picit összenéztünk sunyin, majd Tom vàlaszolt Andreasnak.
- Csak sikerült megbeszélnünk a dolgokat és békét kötöttünk.
- Juuj ez szupi! Végre! - tapsikolt Bill, mint egy kisgyerek.
Andreas furin Tomra nézett és picit elmosolyodott, mint aki tud valamit.
Én Kimmel közben remekül elbeszélgettem, de nem tudtuk eldönteni milyem filmet is nézzünk. Végül, közös megegyezés alapjàn a nagyfiúk 2 raktuk be, azt még úgysem làtta senki.




Màr vagy fél óràja nézhettük a filmet, mikor egy kezet éreztem behatolni a nadràgomba.
- Hééé, mit csinálsz? Fogtam meg Tom kezét és kihúztam a gatyàmból.
-Te akartàl izgalmakat nem? Hàt
tessék! Sötét van, a székek kettesével vannak egymás mellett, egy egész széknyi hely van köztük, nem làtnak semmit. - suttogta Tom, hogy a többiek ne halljàk meg.
Nem mondtam semmit, csak ismét megéreztem Tom ujjait a làbaim között. Becsuktam a szemem és úgy élveztem a kényeztetést. Tomot sem akartam kihagyni a jóból, ezért én is kényeztetni kezdtem.
Tom nem szàmított rá, mert kiejtette a kezéből a kurkoricàt ami hangosan a földön landolt, ezzel felkeltve a többiek figyelmét.
Gyorsan kihúztuk egymàs gatyájàból a kezünket, és mintha, csak teljesen véletlen történt volna Tomra szóltam mérgesen.
- Tom, basszus, a kukorica !
A többiek jót röhögtek rajtunk, ahogy próbàljuk felszedni a kukoricàt a földről, de inkàbb hagytuk a fenébe.

~~~

-Jó film volt, bár nekem az első rész jobban tetszett, ebben picit sok volt a mű dolog.
-Ja, igen szerintem is, de kurva vicces volt ! - röhögött Andreas.
-Na, jolvan sràcok asszem én megyek lefeküdni, elfàradtam. Jó éjt. - Igen, mi is megyünk, ugye szivem ? - mosolygott kim Andreasra
- Persze, álmos vagyok. - mondta egy nagy àsitas közben.
- Hé Tom beszélhetnénk egy kicsit? Kapta el testvérét mileőtt még felmegy feleküdni.
- Persze. Gàz van, vagy mivan tesó?
- Nem, semmi ilyesmi, csak beszélni szeretnék veled.
- Ja, jó okés.
- Cigi?
- Jöhet.

Helyzetjelentés !

Huh, hát nem is tudom mit mondhatnék... :/ legelsőnek tartozom egy hatalmas nagy bocsánat kéréssel !!!!!
Tudom, hogy már hetek óta nem volt rész és csak ígérgetem mikor kerül fel, de egyszerűen most nem megy az írás.... :/  megírtam a részt és már 2 napja csak alakítgatom de egyre rosszabbnak érzem :S és olyan munkát nem akarok feltenni ami még nekem se tetszik.
A napjaim nagyon zsúfoltak..... és most tényleg minden összejött nekem :S jó és rossz is. Nem igazán szeretném ezt most részletezni, a lényeg, hogy most annyi minden van egyszerre a fejemben, hogy képtelen vagyok normálisan írni .... :S Most vagyok ott, hogy úgy érzem ez az egész nem nekem való, de mégsem szeretném abbahagyni. Imádom a srácokat, a történeteiteket olvasni, de még írni is szeretek, mégis úgy érzem nem megy.
Szóval, fogalmam sincs mit csináljak. Abbahagyjam? Folytassam? EGYSZERŰEN NEM TUDOM!
Nem szeretném abbahagyni, de úgy érzem szar az egész történet amit írok!

Remélem, azért valamennyire értitek, hogy mi van most bennem és tudtok még várni egy kicsit :/ Bízom benne, hogy hamar átlendülök ezen az egészen és normálisan tudom folytatni.


♥!
 

10. rész - Egy jó barátság kezdete.

Bocsánat, hogy ilyen későn, de ezen a héten minden összejött. Mind1 nem akarok magyarázkodni a lényeg, hogy itt a rész ! :)  Szívesen örülnék pár kommentnek, szóval csak bátran :D 
pusz. ♥



Néma csönd volt az egész házban, mindenki engem bámult. Végig néztem mindenkin egyesével, Andreast látszólag nem igazán izgatta fel a látványom, de azért egy kis meglepődöttség ott volt az arcán. Billen a teljes értetlenséget tudtam leolvasni, hogy fogalma sincs mégis mit keresek én itt. Tom és én köztem járt a tekintete. Billről, Tomra siklottak a szemeim, csak ült nagyra nyílt szemekkel, tátott szájjal. csak bámult. Ahogy találkozott a tekintetünk, az a tipikus Tom Kaulitz féle pici vigyor jelent meg az arcán és kajánul végig mért. Nem értettem mire ez a nagy döbbenet, hogy Tom miért néz rám ilyen perverz vigyorral. Kimberlyre néztem, aki bőszen mutogatott valamit és jól láthatóan tátogott közbe. Lövésem  sem volt mit akart nekem ezzel jelezni, de miután lefelé tévedt a tekintetem, majd tudatosult bennem, hogy szinte majdnem hogy pucéran állok itt mindenki előtt, éreztem, hogy elönt a forróság, biztos voltam benne, hogy az arcom már vagy 300 fokon ég.Zavaromban Kimre néztem segélykérően, de ő csak továbbra is megállás nélkül mutogatott meg tátogott. Amennyire letudtam olvasni a szájáról azt az egy szót, hogy FEL! egyből leesett, hogy ezzel mire akar célozni. Zavartan vigyorogtam egyet a többieknek és siettem vissza a szobámba felöltözni.

Szaporán kapkodtam magamra valami göncöt, épp a hajamat fogtam össze mikor hangosan kopogtak. Vettem egy mély levegőt és megindultam az ajtó felé, csak remélni tudtam, hogy nem Tom lesz az ajtó túl oldalán.

- Igen? - nyitottam ki az ajtót, ahol meglepetésemre  Billel találtam szembe magam.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere. - kicsit arrébb álltam az ajtóból, hogy betudjon jönni, volt egy olyan érzésem, hogy most egy jó hosszú beszélgetés fog következni. Bill leült az ágy szélére, rám nézett, majd belekezdett.
- Hogy kerülsz ide? Ha Tom megint csinált valamit akkor én...
- Jaj nem, Tomnak az ittlétemhez semmi köze. Ez csak egy nagyon furcsa véletlen. Kimberly az egyik legjobb barátnőm, de sajnos nagyon ritkán tudunk találkozni 1 évben jó ha egyszer sikerül összehoznunk egy találkozót. Miatta vagyok most itt. Meg ha már itt vagyok Párizsba, akkor a divathetet sem hagyom ki.
- Értem. Ami a forgatásos dolgot illeti...... én tényleg nagyon sajnálom. Tom helyett is.
- Bill - mosolyogva ültem le mellé az ágyra és törökülésbe helyeztem lábaim.
- Tom eljött hozzám este. Mindent elmesélt és úgy döntöttem, hogy befejezzük a forgatást. Akármi is történ, meg történt, viszont nem akarom tönkretenni a bandátokat. - teljesen őszintén mondtam ezt Billnek, valóban nem akartam, hogy miattam legyen végleg vége a Tokio Hotelnek.
Bill a meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudott, látszott rajta, hogy borzasztóan örül annak amit az előbb halott, majd hirtelen boldogan megölelt.
- Köszönöm Claire. Tényleg, el sem tudod képzelni, hogy mennyit jelent ez nekem/nekünk. Köszönöm.
Én csak mosolyogtam rá. Örömmel töltött el, hogy örömet okoztam neki és újra azt a Bill láthatom magam előtt, akit a forgatások alatt megismertem, azt a vidám szeleburdi srácot, aki már csak azzal, hogy rád néz egy hatalmas energia bombát lövell feléd.

- Öhm. Claire.
- Hm?
- Kérdezhetek valamit? - félénken nézett rám.
- Persze. - volt egy sejtésem mit akar kérdezni, de azért reménykedtem, hogy mégis valami mást szeretne tudni.
- Megkérdezhetem miért rohantál úgy el azután, ami Tom és közted... hát tudod.
Az érzésem beigazolódott. Valahogy azóta számítottam erre a kérdésre, amióta belépett a szobába, mégis így kimondva kicsit meglepett.
Pár percig gondolkoztam valóban elmondjam e Billnek a múltban történt dolgokat, azt ami az egész életemet megváltoztatta. Végül úgy döntöttem elmondom neki, mert igen, úgy éreztem ő az az ember, akivel teljesen őszintén megoszthatom az életem egyik legmeghatározóbb szakaszát.

- Tudod, elég nehéz nekem erről beszélni. 6 éve, hogy vége ennek az egész borzalomnak, azóta teljesen a munkába temetkeztem. - itt picit megálltam, becsuktam a szemem vettem egy nagy levegőt, majd Bill várakozó, megértő szemeibe néztem.
- Adammel 9 éve ismerkedtem meg egy apám által megrendezett " bál" szerűségen. Csupa gazdag, neves, sznob ember volt jelen. Apám egyből bemutatott Adamnek, akinek természetesen azonnal megtetszettem, később össze is jöttünk. Komolyan egy hihetetlenül jó, okos, megbízható, becsületes, rendes embernek tartottam. Apa egyenesen rajongott érte. Úgy éreztem ő életem szerelme, mindent elhittem neki, bármibe bele tudott vinni, mert azt hittem csak jót akart nekünk. Aztán, miután összeköltöztünk minden megváltozott, Adam teljesen kifordult önmagából és megismertem a valódi énjét. Egyik nap, mikor munkából jöttem haza egy teljesen üres lakás fogadott a földön egy cetlivel. " Te kis naiv fruska. "  Mindenemet elvette, a kártyáimról az összes pénzt levette . Teljesen kisemmizett. Totál összetörtem. Hirtelen dühből elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban ezt a dolgot és ha bele gebed is de felkeresem azt a mocskot és visszaszerzek mindent ami az enyém volt. Egy jó barátomnak sikerült is felkutatni Adam jelenlegi tartózkodási helyét. El is mentem a barátommal, felajánlotta, hogy elkísér hátha bántani akarna. elmentünk és.... - itt  megremegett a hangom és egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy visszagondoltam arra a borzalmas napra. Bill megfogta a kezem és finoman megszorította. Éreztetni akarta velem, hogy ő itt van velem és nyugodtam folytathatom a történetem.
- Adam valahonnan megtudhatta, hogy jövünk ... csak egy durranást hallottam és vértócsát láttam magam körül, majd a holtan fekvő barátomat, aki miattam halt meg mert én engedtem, hogy velem jöjjön ehhez a mocsokhoz. Ha nem ismerem meg ez az egész nem történik meg és Kevin még mindig élne. Én tehetek róla, az én hibám.

- zokogtam és Bill karjaiba borultam. Bill, csak együttérzően simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Nagyon jól esett. Elhúzódtam Billtől és lefelé az ágy huzatot kezdtem bámulni. Bill erősebben szorította kezemet. Bátorítóan felemelte a fejemet, hogy folytassam. Erőt vettem magamon és folytattam.
- Már csak arra emlékszem, hogy egy raktárba ébredek megkötözve, Adam ott áll előttem, azzal az undorító féreg vigyorával és a ház tulajdoni papírját lobogtatja előttem, amin egyedül az ő neve áll. Gőzöm sincs, hogy tudta ezt nélkülem elintézni, de ez után már tényleg úgy éreztem mindenem oda van. Az életem romokban, amit eddigi életem során kemény munkával összespóroltam és megteremtettem, most egy szempillantás alatt  elvette tőlem. Megfenyegetett, ha szólni merek a rendőrségnek megöli apámat. Napokig ott tartott magánál, többször megvert, megalázott, megerőszakolt. - iszonyú nehezemre esett végig mondani a történetet, még soha senkinek nem meséltem el ennyire részletesen. Még Kimberlynek sem. - Egyik nap mikor nem volt rajtam kívül senki más azon a helyen ahol fogvatartott, valahogy sikerült megszöknöm. Amilyen gyorsan csak tudtam hívtam a rendőrséget, még mielőtt  észrevennék, hogy eltűntem. Csak a szerencsémen múlott, hogy a zsaruk hamarabb érkeztek náluk és eltudták őt és az embereit fogni. Nem tudom hány évet kapott, csak annyit, hogy most börtönben van és az apán teljes biztonságban, és épségben van. Kiderült, hogy Adam ezt már több nővel is megcsinálta, így szerezte a pénzt, volt akit meg is ölt. Nagy nehezen apám segítségével sikerült újra talpra állnom és elérnem azt amim most van.
Ezért szaladtam úgy el, mert én akkor megfogadtam, hogy ha valaha is lesz még olyan, hogy úgy érzem bármi komolyabb is kialakulhatna köztem és egy férfi közt, én lelépek. Nem akarok újra ilyen borzalmakon átmenni és kockára tenni emberek életét.

Bill némán üveges tekintettel ült és látszólag alig bírta felfogni amit hallott. Hosszú percekig ültünk így , mikor hirtelen gyengéden átölelt. Borzasztó jól esett, hogy ennyire együtt tud érezni velem, úgy éreztem végre kiadtam magamból ezt az egészet és egy kicsit felszabadultabbnak éreztem magam. Soha senkinek nem mertem így elmesélni ezt a történetet. Baromi hálás voltam Billnek, amiért végig hallgatott és egyszer sem szólt közbe, ahogy azt James, vagy Kimberly tette mikor nekik a csak fele ennyit meséltem ebből az egészből. A Kevinnel történt tragédiát inkább meg se említettem nekik.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de butaság amit csinálsz. Tudom, hogy egy ilyen traumát ha ez a jó szó rá, nehéz kiheverni, elfelejteni szinte lehetetlen, de nem szabad feladnod. Nem szabad beburkolóznod a saját kis világodba és egyedül leélni a hátra lévő életedet, mert abba csak belebolondulsz. Muszáj, hogy esélyt adj egy kapcsolatnak Claire. Hidd el nem bánnád meg. - olyan kedvesen és lágyan mondta ezeket a mondatokat nekem, mint még soha senki.  Jamesék is mindig csak kioktatni tudtak, hogy " de hát ez már 6 éve volt felejtsem már el végre" de Bill nem, ő teljesen megértő volt velem, képes volt átérezni a helyzetemet, mégis segíteni próbált. Rájöttem igaza van Billnek, magányos vagyok, de még mennyire magányos. Az életemből hiányzik valaki akihez esténként hozzábújhatok. Hiányzik, hogy szeressenek, úgy igazán és őszintén.

- Köszönöm Bill, mindent.
Bill csak édesen mosolygott.
- Tudod, ez egy nagyon jó barátság kezdete. - vigyorogtam rá.
- Úgy van! - vigyorgott ő is.

A következő 1 órában már vidáman nevetgéltünk valami hülyeségen. Bill épp egy vicces régi sztorit mesélt Tomról és róla, mikor Kimberly lépett be óvatosan a szobába.
- Hé, minden rendben? Már olyan régóta fent vagytok, Tom már teljesen ki van borulva, hogy mi tart ennyi ideig. Totál ki van a srác. Bill, nem akarsz léci lejöni és megnyugtatni, hogy minden rendben van? Andreassal már nagyon nem bírunk vele.
- De, persze. Azonnal megyek.
- Megyünk! - javítottam ki Billt mosolyogva.
Beszélni akartam Tommal és tisztázni a köztünk lévő viszonyt.

9. rész - Kettesben.

Jó olvasást ! :) ♥

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztük szintén egyszerre. Kezdett nagyon nevetségesnek tűnni a helyzet.

- Ha azért jöttél, hogy még győzködj, akkor csak mondom, ezzel csak rontasz a helyzeteden Kaulitz. 

- Mi van? Képzeld nem miattad jöttem ide, hanem az öcsém miatt. Ne, hogy azt hidd, hogy minden csak körülötted forog. 

- Oh, tegnap még térden csúsztál előttem, hogy bocsássak meg és csináljuk meg a forgatást. Had emlékeztesselek, hogy csak egy szavamba kerül és lőttek a nyomorult kis bandádnak. 

Komolyan ekkora balszerencse nincs a világon! Isten, kérlek mondd meg mit követtem el, amiért ennyire utálsz?! 

-Tom, gyere csak beljebb. Kérsz valamit? Az előbb beszéltem Andreassal és sajnos ma még nem tudnak hazajönni. 

- Bill nem akar velem beszélni igaz? - nézett Tom szomorúan Kimre. 

- Igen. 

Én csak álltam az előszobába őket nézve és kezdtem eléggé ideges lenni, nem elég, hogy még ide jön, még sajnáltatja is magát? Kinek képzeli ez magát? Nagyon remélem, hogy minél hamarabb elhúz innen! Nagyon nincs most erre nekem lelkileg erőm, hogy a sok hülyeségét hallgassam. Dühösen  mentem be a nappaliba és levágódtam a kanapéra.

- Nyugodtan maradj itt holnapig. Nem tudom mi történt közted és a testvéred között, de biztos megoldjátok.- mosolygott kedvesen Tomra.

- Remélem. 

-Claire, el kell mennem a boltba bevásárolni, kérlek maradj itt Tommal rendben? - kiabálta nekem.

- Mi? - szaladtam Kim után. - Kérlek, könyörgöm, ne hagyj itt vele!! Bármit csak ne hagyj vele kettesbe!- suttogtam kétségbeesetten Kimnek, hogy Tom ne hallja meg.

- Majd jövök! Érezzétek otthon magatokat! Sziasztok! - mosolygott rám és már el is ment. 

Most mit csináljak? A tudat, hogy csak ketten vagyunk ebben a hatalmas házban megőrjít. És milyen jól néz ki!  NEM! Ebbe bele sem szabad gondolnom! Nem szabad elgyengülnöm. Olyan bunkónak kell lennem vele mint még soha senkivel! IGEN! Csak így tudom elkerülni, hogy ne közeledjek felé. 

-Tom! - célirányosan megindultam felé és egyenesen a szemébe mondtam. 

- Jól nyisd ki a füled! Amíg itt vagy, ne gyere oda hozzám, ne szólj hozzám, ne érj hozzám, még csak ne is nézz rám, világos? Egyszerűen csak nézzük egymást levegőnek. 

- De..

- NEM!

Felrohantam az emeletre az ideiglenes szobámba és bedőltem az ágyba. Hosszú percek óta csak bámultam a plafont, s rájöttem, hülyeség amit csinálok. Miért kéne pont nekem bujkálnom előle? Egy hirtelen ötlettől vezérelve keresni kezdtem a fürdőruhámat a bőröndömben. Ha mát itt vagyok ebben a gyönyörű házban, akkor legalább azt a pár órát amíg Kim vissza nem ér normálisan használjam ki. És mivel az az idióta ott lent, rendesen felhúzott, tökéletes módszer az úszás , hogy egy kicsit lenyugodjak. Otthon is, ha nagyon ideges vagyok, csak lemegyek az uszodának kialakított pincémbe és úszok pár hosszt. Kim természetesen tud erről  a szokásomról, úgy hogy biztos nem fog haragudni. Felkaptam a fürdőruhám, a vállamra csaptam egy törülközőt, belebújtam a papucsomba és már indultam is a medencéhez úszni egy hatalmasat. Ahogy a konyhához értem láttam, hogy Tom épp a Kim által kikészített kaját eszi. Baromi édes amikor eszik. Úgy tettem, mintha nem látnám, de ahogy elsétáltam mellette magamon éreztem a tekintetét végig egészen az ajtóig. Gyorsan bementem és nekidőltem az ajtónak. Borzasztó nagy erő kellett, hogy ne nézzek bele abba a gyönyörű csokoládé barna szemeibe, de büszke is voltam magamra, hogy sikerült megállnom. 

*Tom

Uram isten! Ezt most komolyan gondolja? Itt flangál előttem egy szál semmibe és akkor ilyeneket kér, hogy még csak ne is nézzek rá?? Komolyan ez a nő nincs tisztában azzal, hogy mennyire jó teste van. Én meg könyörgőm férfiból vagyok! Lehetetlenség megállnom, hogy ne nézzem meg jó alaposan. Akárhogyan is, de vissza kell fognom magam. Most nem szúrhatom el. Bill és a banda érdekében muszáj lesz megállnom, hogy ne érjek hozzá. 

Ahhhhhjjjj !!!!! Meg fogok őrülni ! És, ha csak bemennék, mondván, hogy " csak érdekelt, hogy mi lehet az ajtó mögött, amiért fürdőruhában jöttél be."  nem, ez béna és túl átlátszó.  De komolyan, mi lehet az ajtó mögött? Szauna, jakuzzi, medence, esetleg mindhárom? Ebből a házból bármit kinézek. Muszáj megnéznem!

Megindultam ahhoz az ajtó felé, amelyiken az előbb Claire bement. Egy kicsit vacilláltam, hogy lehet mégsem kellene bemennem, de a kíváncsiság jobban vezérelt most jelen pillanatban, mint bármi más. Épp, hogy csak résnyire nyitottam az ajtót, a lélegzetem máris elakadt attól amit láttam. Claire épp egy gyönyörű fejest ugrott pont a szemem láttára nekem háttal a hatalmas medencébe. Hát meg kel, hogy mondjam a feneke valami isteni. Beosontam, és halkan, amíg  Claire úszik, s így nem lát leültem az egyik sarokba egy padra, ami nincs annyira észrevehető helyen,  csak néztem, ahogy az a gyönyörű lány, mint valami sellő szépen, kecsesen úszik. A 3. hossz végén a felém eső medence szélénél megállt egy kicsit és szaporán vette a levegőt. Imádkoztam, hogy csak pihenni állt meg, és utána újból folytatja az úszást, én addig észrevétlenül kiosonhatok. De, amint elkezdet kimászni a medencéből, mint az őrült rohanni kezdtem az ajtó felé.

*Claire

Fúh! Hát, ez baromi jól esett. Kellőképpen sikerült lenyugodnom. a medence szélénél felvettem a törülközőmet és törölgetni kezdtem az arcomat, miközben elindultam kifelé. épp, hogy 3 lépést tettem meg, valaki hatalmas erővel nekem jött, én megcsúsztam, ő utánam, és mindketten a medencében kötöttünk ki. 

Köhögve törölgettem a szemeimet feljőve a víz alól, mikor már meggyőződtem róla hogy tisztán látok és már nem fuldoklom, megláttam Tomot, ahogy engem néz, aztán hatalmas nevetésbe tőr ki, nekem ott, abban a percen borult el az agyam. 

-Mégis, mit röhögsz te seggfej? Szerinted ez ilyen kibaszott vicces? 

- Igen.- fuldokolt a nevetéstől.

- Igen?  - odaúsztam hozzá és lenyomtam a víz alá. Kis idő után megkegyelmeztem neki, meg persze nem akartam kinyírni se. Levegő után kapkodva csapkodott ide-oda a vízben. Nagyon vicces látvány volt. Fordult a helyzet, most én nevettem rajta. Mérgesen kiúszott a medence szélére, majd kimászott és durcásan megindult kifelé, de még közben vagy kétszer megcsúszott a vizes kövön. Nagy nevetések közepette követtem  Tomot. 

- Tom, ne már! Te lehetsz vicces, de én nem? Jellemző. 

- Én nem direkt löktelek a medencébe. Megcsúsztam és te pont akkor jöttél. De te direkt akartál kinyírni. - olyan volt mint egy kisgyerek. durcásan levágódott a kanapéra és összefonta a mellkasa előtt  karjait. 

- Igen, hát persze. - forgattam a szemeim vigyorogva. - Amúgy Kimberly nem örülne, ha látná, hogy vizesen ülsz a méregdrága kanapéján. 

A konyhába mentem és töltöttem magamnak egy kis narancslét. 

- Hé, én is kérek narancslét. - nézte, ahogy megiszom a finom, hideg narancslémet, aztán visszafordult a Tv-hez és mérgesen nézte a kikapcsolt állapotban lévő képernyőt. 

- Facsarj magadnak. - ezzel hozzávágtam egy nagyobb méretű narancsot. 

- Teli tálat ! Pont fejbe.  Elmehetnék valami céllövőnek, vagy ilyesmi. - vigyorogva mentem el a kanapé mellett egyenes a lépcső irányába.

- Au! Haha, nagyon vicces. - morgott tovább Tom.

- Amúgy, izgi a Tv? -kérdeztem még utoljára, majd felfelé vettem az irányt. Tom még morgott valamit, de azt már nem értettem, hogy mit, de őszintén nem is érdekelt.

Ma már nem terveztem Tom közelében lenni, amúgy is írnom kéne Jamesnek, hogy otthon minden rendben van-e. Megírtam egy "kisebb" emailt Jamesnek, aztán bekapcsoltam a Tv-t és valami értelmes műsor után kutattam. Sikertelenül.

-Hahó- dugta be a fejét a Kimberly. - Na, ha jól látom akkor mind ketten éltek és nem gyilkoltátok meg egymást amíg nem voltam. - vigyorgott Kim és bemászott mellém az ágyba. 

-Ja, tűrhető volt. - mondtam közömbösen.

 Haragudtam rá, amiért egyedül hagyott vele, mikor nagyon jól tudja, hogy mit érzek.

- Szóval haragszol. - vigyorgott rám. 

- Igen. - végül elmosolyogtam magam. 

- Látom. Na jó nézzünk valami filmet. Andreasék holnap reggel jönnek. 

- Végre! Legalább elhúz innen ez az idióta. 

- Nem értem miért viselkedsz így. Még a vak is látja, hogy oda vagytok egymásért és jók lennétek együtt.

- Jó, ezt a témát most hagyjuk abba. Inkább nézzük a filmet. 

- Jó, rendben. 

Lehet, hogy igaza van Kimnek és tényleg jók lennénk együtt? Nem! Biztos, hogy nem. Tom egy bunkó. 

Nem is igazán figyeltem a filmre, Kim szavai jártak a fejembe. Az agyam azt súgta nem lenne helyes, ha több lenne köztünk bárminél is. A szívem, viszont teljesen biztos volt benne, hogy összeillünk. Saját magammal háborúztam és próbáltam dönteni, de addig-addig harcoltam magammal, míg elaludtam.

~~~

*Tom

Reggel nagy fájdalmakkal ébredtem. a karom sajgott, nem éreztem a lábam, a nyakamat teljesen elaludtam, a derekamról már ne is beszéljünk. Valahogy sikerült felülnöm és, akkor vettem észre, hogy én még mindig a kanapén ülök.  mellettem egy félig lecsúszott takaró és a földön, a lábam mellett egy párna.

- Tom Kaulitz-Trümper! 

Vagyis Billék megjöttek. Na, most tuti nagy szarban vagyok. 

-Komolyan, hogy képzeled, hogy azok után, amit csináltál és az után, hogy direkt megkértelek, hogy hagyj békén, mert időre van szükségem, te fogod magad és ide jössz? Tényleg ennyire semmibe veszed amit kérek?

- Bill, csak had magyarázzam el, hogy miért jöttem ide...

- Nem! Nem érdekel a kifogásod, meg hogy megváltozol, és bocsássak meg, meg a sok blabla szöveg. Már nem érdekel Tom.

- De....

*Claire

Reggel hatalmas kiabálásra keltem.Amúgy sem vagyok valami jó alvó, de még ha kiabálnak pláne nem tudok aludni. Idegesen kipattantam az ágyból és úgy, ahogy voltam egy szál francia bugyiban és melltartóban lerohantam, hogy jól elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki így ordibál, amikor én aludni akarok.

- Mégis mi ez a nagy ordibálás? Van aki még aludni szeretne! -ordítottam a lépcső aljából.

- Claire? - nézett rám döbbenten Bill.

- Húha! - bámult nagyra nyílt szemekkel Tom. 

Más !

Sziasztok! :) Tudom, hogy mára részt ígértem, meg is kapjátok :D pár órán belül fenn is lesz. :)

Most viszont, anyukám kérésére írok nektek. :) Anyu megkért, hogy ha tudom növeljem a hírnevét egy kicsit :D Anyukám modellező és varrónő.  Jelenleg nem ez a mostani állása, de most már teljes állásban is ezzel szeretne foglalkozni.
Annyi lenne az egész, hogy, ha esetleg van olyan ruha, blúz, ami nagyon tetszik, de mondjuk csak külföldön lehet kapni, akkor nyugodtan, de ez persze lehet itthon megvásárolható ruha is. Mentsd le a képet, oldalt és küld el nekem erre a címre: aniko0808@freemail.hu  itt mindent elmondok részletesebben, amit csak tudni szeretnél ezzel kapcsolatban. :)
Ha egyszerűbb, akkor  csak bátran jelöljetek be facebookon, ezen a néven:  Zsidákovits Anikó :)

Nekem nagyon szép ruhákat szokott csinálni :) :D
Ma este pl egy nagyszabású divatbemutató döntőjére Gombold Újra!  vagyunk meghívottak, mert anyukám készítette az egyik divattervezőnek a ruhákat. :)

 Tényleg, ha érdekel a dolog, írj bátran! :)
Köszönöm anyukám nevében is annak, aki elolvasta :)



Hamarosan jön a rész ! :DDD

8. rész - Vársz valakit?

Komolyan, ti hogy bírjátok ezt az atom meleget??????? Mert én nagyon nehezen. Bár, örülök is neki :D végre lehet egy kis színem :D MA is, még mielőtt átmennék apumhoz és csobbannék egy hatalmasat a medencébe, aztán ki se jövök késő estig :D  gyorsan felraktam a részt. :D Igyatok sokat ebbe a nagy melegbe és fürödjetek le sokszor hideg vízbe :D Máshogy komolyan nem lehet ezt bírni.

Nagyon köszönöm a komikat !! J  Puszilok mindenkit és izzadjunk együtt ebben a melegben :DDDDDDDDD ♥

*Tom

Amilyen gyorsan csak tudtam lefoglaltattam egy Párizsba tartó gépet és nem is figyeltem miket pakolok össze,  csak az érdekelt, hogy mihamarabb elérjem a gépet és Párizsba legyek Andreasnál , hogy el tudjam mondani Billnek a jó hírt és végre kibéküljünk.  Kintről egy hatalmas dudaszó csapta meg a fülelem, ami, a Taxim megérkezését jelentette. Sehol nem tartottam a pakolásba, mindent egyszerre csináltam a kezembe egyszerre volt minden, amit úgy gondoltam érdemes lenne elvinni , és közben, ha bármit megláttam egy polcon vagy asztalon egyből kaptam is le . Már alig bírtam egyensúlyozni a sok szarral a kezemben , közben a Taxis ismét dudált. Behajítottam mindent, ami a kezembe volt, lezártam a bőröndöt és szaladtam a Taxihoz.

 

~~~

Végre! A Párizsba tartó gépen ülök, amit épp, hogy elértem.  Hátrahajtottam az ülésen a fejem és nagyon hosszan szívtam be az orromon keresztül a levegőt, majd csukott szemmel  lassan kifújtam a számon. Borzasztóan izgultam, hogy Bill mit fog szólni, ha meglát, biztos kiakad, de remélem  végighallgat és egyből elfogom tudni mondani, hogy Claire mégis belement a forgatásba és, hogy minden helyre jön. Utáltam Billel összeveszni. olyankor teljesen elveszettnek éreztem magam. Olyan érzésem van olyankor, mint amikor egy pici gyerek elveszti az anyukáját egy halom embertől nyüzsgő bevásárló központban. Az az 1 hónap, amit nélküle kellett  leélnem…. nincsenek rá szavak mit éreztem. Csak azt tudom, hogy még egyszer nem akarom átélni és Billt kitenni ilyen dolgoknak, hogy még egyszer olyan borzalmakon menjen keresztül, mint akkor és ilyen undorító, ocsmány dolgokhoz folyamodjon.

Aztán eszembe jutott Andreas. Úr isten, de rég nem találkoztunk már…. 3 éve.  Hiányzik az az idióta feje, meg úgy az egész ember.  Miket leműveltünk régen. Az a gyerek komolyan mondom nem normális. Mosolyra húzódott a szám, ahogy visszaemlékeztem, a múltra. Imádtam azokat az éveket, akkor még minden annyira egyszerű volt és nyugis. Remélem, azért a barátnője majd elengedi velem egy- két este egy hatalmasat bulizni.  Csak Bill bocsásson meg. 

*Claire

Kimék háza egyszerűen gyönyörű! Mikor Andreas eljegyezte Kimet, úgy döntöttek, hogy elköltöznek. És, hát nagyon jól döntöttek! Csak bámulok tátott szájjal körbe- körbe és nem bírom felfogni, hogy egy ház hogy lehet ilyen elegáns és  kifinomultan szép és egyben otthonos is, mint az övék. Az én házam is nagy volt, meg szép, de ez?! Hihetetlen.

-Kim, ez a ház… HUHA! Nem találok szavakat. Gyönyörű !

-Köszi. Ha Andreason múlt volna, akkor most egy sötét lukban élnénk. De hála istennek nem ő a kreatív szellem a családban. – nevetett Kim és kiment az álom konyhájába.

- Na jó komolyan, rád bízom a lakásom, hogy berendezd.- mentem utána.

Kim jókat nevetett rajtam, ahogy körbe- körbe forgok, mint valami idióta.

-Ha már kellőképp kigyönyörködted magad, akkor gyere és igyál valamit, meg egyél. Ha jól emlékszem éhes vagy.

-Uh, igen, nagyon.  Köszi.

Kajálás közben, Kim elmesélte Andreas hogyan is kérte meg a kezét. A történet végén teljesen biztos voltam benne, hogy Kim jól választott és, hogy Andreas teljes mértékben megérdemli az én barátnőmet. Megkérni egy lány kezét egy gyönyörű tengerparton, este, ahol csak ők ketten vannak, a part gyönyörűen feldíszítve és egy két személyes asztal egészen a víz mellett. Gyönyörű lehetett .

-Úgy irigyellek. Ez a pasi egy főnyeremény.

-Hát, igen. – mosolygott Kimi. Biztos voltam benne, hogy maga elé képzeli újra az egészet. Láttam, hogy teljesen oda van ezért a fiúért és én ennek nagyon örültem.

-És ma, hogy, hogy nem jön haza?

- Valamelyik haverja jön ma, akit már 3 éve nem látott. Egy régi barát. Valami fontosról akar a csávó vele beszélni.

-ja, értem.

Nem is foglalkoztam többet a témával, Kimmel úgy döntöttünk, hogy ez most egy csajos este lesz. Mindig tartunk egy ilyen estét, amikor találkozunk és ilyenkor mindent átbeszélünk ami a legutóbbi találkozásunk óta történt. Már vagy 2 órája beszélgethettünk megállás nélkül, mikor ismét felhozta azt a témát, amiről most a legkevésbé akartam beszélni…..

*Tom

Ahogy leszállt a gép, mit az őrült szálltam le a gépről, nem érdekelt hány embert lökök föl. csak is egy cél vezérelt, minél hamarabb Andreashoz érni. Türelmetlenül vártam a futószalagon a bőröndöm és mikor megláttam gyorsan le is kaptam és szaladtam ki fogni egy Taxit. A Taxiban ülve gyorsan ledaráltam a címet és már indultunk is.

~~~

Itt állok Andreas háza előtt. Kicsit hezitáltam, de végül csöngettem.

-Egy idősebb nő nyitott ajtót. Nem igazán tűnt úgy mintha ő lenne Andreas barátnője, legalábbis reméltem.

-Öhm.. elnézést én Andreas  Ber…

-Óh, kedveském, Andreas és a szép kis barátnője már nem itt laknak.

-Értem. - basszus, most mi a szart csináljak? Fogalmam sincs hova költözhettek így soha az életbe nem találom meg őket. Nagyon reméltem, hogy a néni tudja.

- ÉS…..nem tetszik tudni, hogy hova költöztek? Nagyon fontos lenne.

-Jaj, dehogynem.- mosolygott kedvesen a néni. – Én Andreas barátnőjének, most már menyasszonyának, Kimberlynek a nagymamája vagyok.

A néni elmondta a címet, és hogy, hogy jutok el odáig. A néni azt állította, hogy nincs messze de én úgy éreztem már vagy 2 órája csak bolyongok ugyan azon a környéken.  Határozottan kijelenthetem, hogy eltévedtem. Vagy,  Kimberly nagymamája magyarázott nagyon rosszul, vagy csak tényleg én vagyok ennyire szerencsétlen. Kezdtem lemondani arról, hogy ma már béke lesz köztünk Billel és Andreassal meg egy kurva jót  dumálunk meg hülyéskedünk, mint régen, mikor megtaláltam  azt a címet, amit a néni leírt nekem.  Biztos, ami biztos minden egyes betűt, számot leellenőriztem, hogy tuti ugyanaz-e. És igen, teljesen megegyezett. Úgy szaladtam az ajtóhoz, mint akit legalább 8 vérszomjas farkas kutya kerget, és nagy hévvel csengettem jó hosszan, hogy tuti meghallják.

*Claire

Épp Tomról folyt a téma, és hogy mennyire nem akarok vele találkozni most egy ideig. Épp elég lesz kibírnom azt a 2 napot, amíg forgatunk. Meg utána egy- két dolog miatt, amit még el kell intézni ezzel kapcsolatban.  A beszélgetésünket egy hangos csöngetés zavarta meg és nagyon úgy tűnt, amíg nem nyitunk ajtót , az illető nem fogja abbahagyni a csöngetést.

-Vársz valakit?- kérdeztem Kimtől.

-Nem. Senkit. Nem tudom ki lehet. 1 perc. – bocsánat kérően nézett rám, és ment ajtót nyitni. Addig én lekaptam a dohányzó asztalról egy magazint és lapozgatni kezdtem.

- Igen? – Mikor Kim kinyitotta az ajtót annyira meglepődött hogy lefagyott egy percre.

-Hello.  Kimberly vagy ügye? Mi még nem találkoztunk. Tom Kaulitz vagyok. Andreas régi jó barátja. Úgy tudom, hogy a testvérem Bill itt van.  Nagyon fontos lenne beszélnem vele. Bemehetek?

Mikor meghallottam, hogy” Tom Kaulitz vagyok” úgy elkezdett verni a szívem mintha bármelyik percben ki akarna szakadni. Hirtelen fogalmam sem volt most hova menjek, vagy mit csináljak. Pánikba estem. Csak remélni tudtam, hogy Kim nem engedi be, hanem elküldi. De volt egy olyan sejtésem, hogy nem ez fog történni.

-Öhm. Persze gyere csak be. Andreasék nincsenek itthon.  De, ha gondolod mindjárt felhívom és akkor várd meg itt nyugodtan.

- Rendben. Köszi.

- Claire! Gyere csak! Vendégünk van! – Átkoztam Kimet, hogy, hogy lehet ennyire szemét. Komolyan, ha Tom nem lesz a közelben esküszöm máglyára vetem Kimberlyt!

- Claire?- Tom a név hallatán majdnem átesett a bőröndjén és csak remélni tudta, hogy csupán a nevük egyezik meg a külsejük nem. Nem lehet ennyire szerencsétlen.

Kimberly nagy nehezen kituszkolt az előszobába én pedig nehézkesen, de követtem. Mivel hangosan elordította a nevem nem tehettem meg, hogy nem megyek ki.

És igen. Ismét, ott állt előttem totál ledöbbenve, ahogy én is, s csak néztük egymást. Egyikünk sem tudta mit is mondjon a másiknak. Aztán egyszerre szólaltunk meg.

-Szia.

-Szia.