10. rész - Egy jó barátság kezdete.

Bocsánat, hogy ilyen későn, de ezen a héten minden összejött. Mind1 nem akarok magyarázkodni a lényeg, hogy itt a rész ! :)  Szívesen örülnék pár kommentnek, szóval csak bátran :D 
pusz. ♥



Néma csönd volt az egész házban, mindenki engem bámult. Végig néztem mindenkin egyesével, Andreast látszólag nem igazán izgatta fel a látványom, de azért egy kis meglepődöttség ott volt az arcán. Billen a teljes értetlenséget tudtam leolvasni, hogy fogalma sincs mégis mit keresek én itt. Tom és én köztem járt a tekintete. Billről, Tomra siklottak a szemeim, csak ült nagyra nyílt szemekkel, tátott szájjal. csak bámult. Ahogy találkozott a tekintetünk, az a tipikus Tom Kaulitz féle pici vigyor jelent meg az arcán és kajánul végig mért. Nem értettem mire ez a nagy döbbenet, hogy Tom miért néz rám ilyen perverz vigyorral. Kimberlyre néztem, aki bőszen mutogatott valamit és jól láthatóan tátogott közbe. Lövésem  sem volt mit akart nekem ezzel jelezni, de miután lefelé tévedt a tekintetem, majd tudatosult bennem, hogy szinte majdnem hogy pucéran állok itt mindenki előtt, éreztem, hogy elönt a forróság, biztos voltam benne, hogy az arcom már vagy 300 fokon ég.Zavaromban Kimre néztem segélykérően, de ő csak továbbra is megállás nélkül mutogatott meg tátogott. Amennyire letudtam olvasni a szájáról azt az egy szót, hogy FEL! egyből leesett, hogy ezzel mire akar célozni. Zavartan vigyorogtam egyet a többieknek és siettem vissza a szobámba felöltözni.

Szaporán kapkodtam magamra valami göncöt, épp a hajamat fogtam össze mikor hangosan kopogtak. Vettem egy mély levegőt és megindultam az ajtó felé, csak remélni tudtam, hogy nem Tom lesz az ajtó túl oldalán.

- Igen? - nyitottam ki az ajtót, ahol meglepetésemre  Billel találtam szembe magam.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere. - kicsit arrébb álltam az ajtóból, hogy betudjon jönni, volt egy olyan érzésem, hogy most egy jó hosszú beszélgetés fog következni. Bill leült az ágy szélére, rám nézett, majd belekezdett.
- Hogy kerülsz ide? Ha Tom megint csinált valamit akkor én...
- Jaj nem, Tomnak az ittlétemhez semmi köze. Ez csak egy nagyon furcsa véletlen. Kimberly az egyik legjobb barátnőm, de sajnos nagyon ritkán tudunk találkozni 1 évben jó ha egyszer sikerül összehoznunk egy találkozót. Miatta vagyok most itt. Meg ha már itt vagyok Párizsba, akkor a divathetet sem hagyom ki.
- Értem. Ami a forgatásos dolgot illeti...... én tényleg nagyon sajnálom. Tom helyett is.
- Bill - mosolyogva ültem le mellé az ágyra és törökülésbe helyeztem lábaim.
- Tom eljött hozzám este. Mindent elmesélt és úgy döntöttem, hogy befejezzük a forgatást. Akármi is történ, meg történt, viszont nem akarom tönkretenni a bandátokat. - teljesen őszintén mondtam ezt Billnek, valóban nem akartam, hogy miattam legyen végleg vége a Tokio Hotelnek.
Bill a meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudott, látszott rajta, hogy borzasztóan örül annak amit az előbb halott, majd hirtelen boldogan megölelt.
- Köszönöm Claire. Tényleg, el sem tudod képzelni, hogy mennyit jelent ez nekem/nekünk. Köszönöm.
Én csak mosolyogtam rá. Örömmel töltött el, hogy örömet okoztam neki és újra azt a Bill láthatom magam előtt, akit a forgatások alatt megismertem, azt a vidám szeleburdi srácot, aki már csak azzal, hogy rád néz egy hatalmas energia bombát lövell feléd.

- Öhm. Claire.
- Hm?
- Kérdezhetek valamit? - félénken nézett rám.
- Persze. - volt egy sejtésem mit akar kérdezni, de azért reménykedtem, hogy mégis valami mást szeretne tudni.
- Megkérdezhetem miért rohantál úgy el azután, ami Tom és közted... hát tudod.
Az érzésem beigazolódott. Valahogy azóta számítottam erre a kérdésre, amióta belépett a szobába, mégis így kimondva kicsit meglepett.
Pár percig gondolkoztam valóban elmondjam e Billnek a múltban történt dolgokat, azt ami az egész életemet megváltoztatta. Végül úgy döntöttem elmondom neki, mert igen, úgy éreztem ő az az ember, akivel teljesen őszintén megoszthatom az életem egyik legmeghatározóbb szakaszát.

- Tudod, elég nehéz nekem erről beszélni. 6 éve, hogy vége ennek az egész borzalomnak, azóta teljesen a munkába temetkeztem. - itt picit megálltam, becsuktam a szemem vettem egy nagy levegőt, majd Bill várakozó, megértő szemeibe néztem.
- Adammel 9 éve ismerkedtem meg egy apám által megrendezett " bál" szerűségen. Csupa gazdag, neves, sznob ember volt jelen. Apám egyből bemutatott Adamnek, akinek természetesen azonnal megtetszettem, később össze is jöttünk. Komolyan egy hihetetlenül jó, okos, megbízható, becsületes, rendes embernek tartottam. Apa egyenesen rajongott érte. Úgy éreztem ő életem szerelme, mindent elhittem neki, bármibe bele tudott vinni, mert azt hittem csak jót akart nekünk. Aztán, miután összeköltöztünk minden megváltozott, Adam teljesen kifordult önmagából és megismertem a valódi énjét. Egyik nap, mikor munkából jöttem haza egy teljesen üres lakás fogadott a földön egy cetlivel. " Te kis naiv fruska. "  Mindenemet elvette, a kártyáimról az összes pénzt levette . Teljesen kisemmizett. Totál összetörtem. Hirtelen dühből elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban ezt a dolgot és ha bele gebed is de felkeresem azt a mocskot és visszaszerzek mindent ami az enyém volt. Egy jó barátomnak sikerült is felkutatni Adam jelenlegi tartózkodási helyét. El is mentem a barátommal, felajánlotta, hogy elkísér hátha bántani akarna. elmentünk és.... - itt  megremegett a hangom és egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy visszagondoltam arra a borzalmas napra. Bill megfogta a kezem és finoman megszorította. Éreztetni akarta velem, hogy ő itt van velem és nyugodtam folytathatom a történetem.
- Adam valahonnan megtudhatta, hogy jövünk ... csak egy durranást hallottam és vértócsát láttam magam körül, majd a holtan fekvő barátomat, aki miattam halt meg mert én engedtem, hogy velem jöjjön ehhez a mocsokhoz. Ha nem ismerem meg ez az egész nem történik meg és Kevin még mindig élne. Én tehetek róla, az én hibám.

- zokogtam és Bill karjaiba borultam. Bill, csak együttérzően simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Nagyon jól esett. Elhúzódtam Billtől és lefelé az ágy huzatot kezdtem bámulni. Bill erősebben szorította kezemet. Bátorítóan felemelte a fejemet, hogy folytassam. Erőt vettem magamon és folytattam.
- Már csak arra emlékszem, hogy egy raktárba ébredek megkötözve, Adam ott áll előttem, azzal az undorító féreg vigyorával és a ház tulajdoni papírját lobogtatja előttem, amin egyedül az ő neve áll. Gőzöm sincs, hogy tudta ezt nélkülem elintézni, de ez után már tényleg úgy éreztem mindenem oda van. Az életem romokban, amit eddigi életem során kemény munkával összespóroltam és megteremtettem, most egy szempillantás alatt  elvette tőlem. Megfenyegetett, ha szólni merek a rendőrségnek megöli apámat. Napokig ott tartott magánál, többször megvert, megalázott, megerőszakolt. - iszonyú nehezemre esett végig mondani a történetet, még soha senkinek nem meséltem el ennyire részletesen. Még Kimberlynek sem. - Egyik nap mikor nem volt rajtam kívül senki más azon a helyen ahol fogvatartott, valahogy sikerült megszöknöm. Amilyen gyorsan csak tudtam hívtam a rendőrséget, még mielőtt  észrevennék, hogy eltűntem. Csak a szerencsémen múlott, hogy a zsaruk hamarabb érkeztek náluk és eltudták őt és az embereit fogni. Nem tudom hány évet kapott, csak annyit, hogy most börtönben van és az apán teljes biztonságban, és épségben van. Kiderült, hogy Adam ezt már több nővel is megcsinálta, így szerezte a pénzt, volt akit meg is ölt. Nagy nehezen apám segítségével sikerült újra talpra állnom és elérnem azt amim most van.
Ezért szaladtam úgy el, mert én akkor megfogadtam, hogy ha valaha is lesz még olyan, hogy úgy érzem bármi komolyabb is kialakulhatna köztem és egy férfi közt, én lelépek. Nem akarok újra ilyen borzalmakon átmenni és kockára tenni emberek életét.

Bill némán üveges tekintettel ült és látszólag alig bírta felfogni amit hallott. Hosszú percekig ültünk így , mikor hirtelen gyengéden átölelt. Borzasztó jól esett, hogy ennyire együtt tud érezni velem, úgy éreztem végre kiadtam magamból ezt az egészet és egy kicsit felszabadultabbnak éreztem magam. Soha senkinek nem mertem így elmesélni ezt a történetet. Baromi hálás voltam Billnek, amiért végig hallgatott és egyszer sem szólt közbe, ahogy azt James, vagy Kimberly tette mikor nekik a csak fele ennyit meséltem ebből az egészből. A Kevinnel történt tragédiát inkább meg se említettem nekik.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de butaság amit csinálsz. Tudom, hogy egy ilyen traumát ha ez a jó szó rá, nehéz kiheverni, elfelejteni szinte lehetetlen, de nem szabad feladnod. Nem szabad beburkolóznod a saját kis világodba és egyedül leélni a hátra lévő életedet, mert abba csak belebolondulsz. Muszáj, hogy esélyt adj egy kapcsolatnak Claire. Hidd el nem bánnád meg. - olyan kedvesen és lágyan mondta ezeket a mondatokat nekem, mint még soha senki.  Jamesék is mindig csak kioktatni tudtak, hogy " de hát ez már 6 éve volt felejtsem már el végre" de Bill nem, ő teljesen megértő volt velem, képes volt átérezni a helyzetemet, mégis segíteni próbált. Rájöttem igaza van Billnek, magányos vagyok, de még mennyire magányos. Az életemből hiányzik valaki akihez esténként hozzábújhatok. Hiányzik, hogy szeressenek, úgy igazán és őszintén.

- Köszönöm Bill, mindent.
Bill csak édesen mosolygott.
- Tudod, ez egy nagyon jó barátság kezdete. - vigyorogtam rá.
- Úgy van! - vigyorgott ő is.

A következő 1 órában már vidáman nevetgéltünk valami hülyeségen. Bill épp egy vicces régi sztorit mesélt Tomról és róla, mikor Kimberly lépett be óvatosan a szobába.
- Hé, minden rendben? Már olyan régóta fent vagytok, Tom már teljesen ki van borulva, hogy mi tart ennyi ideig. Totál ki van a srác. Bill, nem akarsz léci lejöni és megnyugtatni, hogy minden rendben van? Andreassal már nagyon nem bírunk vele.
- De, persze. Azonnal megyek.
- Megyünk! - javítottam ki Billt mosolyogva.
Beszélni akartam Tommal és tisztázni a köztünk lévő viszonyt.