9. rész - Kettesben.

Jó olvasást ! :) ♥

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztük szintén egyszerre. Kezdett nagyon nevetségesnek tűnni a helyzet.

- Ha azért jöttél, hogy még győzködj, akkor csak mondom, ezzel csak rontasz a helyzeteden Kaulitz. 

- Mi van? Képzeld nem miattad jöttem ide, hanem az öcsém miatt. Ne, hogy azt hidd, hogy minden csak körülötted forog. 

- Oh, tegnap még térden csúsztál előttem, hogy bocsássak meg és csináljuk meg a forgatást. Had emlékeztesselek, hogy csak egy szavamba kerül és lőttek a nyomorult kis bandádnak. 

Komolyan ekkora balszerencse nincs a világon! Isten, kérlek mondd meg mit követtem el, amiért ennyire utálsz?! 

-Tom, gyere csak beljebb. Kérsz valamit? Az előbb beszéltem Andreassal és sajnos ma még nem tudnak hazajönni. 

- Bill nem akar velem beszélni igaz? - nézett Tom szomorúan Kimre. 

- Igen. 

Én csak álltam az előszobába őket nézve és kezdtem eléggé ideges lenni, nem elég, hogy még ide jön, még sajnáltatja is magát? Kinek képzeli ez magát? Nagyon remélem, hogy minél hamarabb elhúz innen! Nagyon nincs most erre nekem lelkileg erőm, hogy a sok hülyeségét hallgassam. Dühösen  mentem be a nappaliba és levágódtam a kanapéra.

- Nyugodtan maradj itt holnapig. Nem tudom mi történt közted és a testvéred között, de biztos megoldjátok.- mosolygott kedvesen Tomra.

- Remélem. 

-Claire, el kell mennem a boltba bevásárolni, kérlek maradj itt Tommal rendben? - kiabálta nekem.

- Mi? - szaladtam Kim után. - Kérlek, könyörgöm, ne hagyj itt vele!! Bármit csak ne hagyj vele kettesbe!- suttogtam kétségbeesetten Kimnek, hogy Tom ne hallja meg.

- Majd jövök! Érezzétek otthon magatokat! Sziasztok! - mosolygott rám és már el is ment. 

Most mit csináljak? A tudat, hogy csak ketten vagyunk ebben a hatalmas házban megőrjít. És milyen jól néz ki!  NEM! Ebbe bele sem szabad gondolnom! Nem szabad elgyengülnöm. Olyan bunkónak kell lennem vele mint még soha senkivel! IGEN! Csak így tudom elkerülni, hogy ne közeledjek felé. 

-Tom! - célirányosan megindultam felé és egyenesen a szemébe mondtam. 

- Jól nyisd ki a füled! Amíg itt vagy, ne gyere oda hozzám, ne szólj hozzám, ne érj hozzám, még csak ne is nézz rám, világos? Egyszerűen csak nézzük egymást levegőnek. 

- De..

- NEM!

Felrohantam az emeletre az ideiglenes szobámba és bedőltem az ágyba. Hosszú percek óta csak bámultam a plafont, s rájöttem, hülyeség amit csinálok. Miért kéne pont nekem bujkálnom előle? Egy hirtelen ötlettől vezérelve keresni kezdtem a fürdőruhámat a bőröndömben. Ha mát itt vagyok ebben a gyönyörű házban, akkor legalább azt a pár órát amíg Kim vissza nem ér normálisan használjam ki. És mivel az az idióta ott lent, rendesen felhúzott, tökéletes módszer az úszás , hogy egy kicsit lenyugodjak. Otthon is, ha nagyon ideges vagyok, csak lemegyek az uszodának kialakított pincémbe és úszok pár hosszt. Kim természetesen tud erről  a szokásomról, úgy hogy biztos nem fog haragudni. Felkaptam a fürdőruhám, a vállamra csaptam egy törülközőt, belebújtam a papucsomba és már indultam is a medencéhez úszni egy hatalmasat. Ahogy a konyhához értem láttam, hogy Tom épp a Kim által kikészített kaját eszi. Baromi édes amikor eszik. Úgy tettem, mintha nem látnám, de ahogy elsétáltam mellette magamon éreztem a tekintetét végig egészen az ajtóig. Gyorsan bementem és nekidőltem az ajtónak. Borzasztó nagy erő kellett, hogy ne nézzek bele abba a gyönyörű csokoládé barna szemeibe, de büszke is voltam magamra, hogy sikerült megállnom. 

*Tom

Uram isten! Ezt most komolyan gondolja? Itt flangál előttem egy szál semmibe és akkor ilyeneket kér, hogy még csak ne is nézzek rá?? Komolyan ez a nő nincs tisztában azzal, hogy mennyire jó teste van. Én meg könyörgőm férfiból vagyok! Lehetetlenség megállnom, hogy ne nézzem meg jó alaposan. Akárhogyan is, de vissza kell fognom magam. Most nem szúrhatom el. Bill és a banda érdekében muszáj lesz megállnom, hogy ne érjek hozzá. 

Ahhhhhjjjj !!!!! Meg fogok őrülni ! És, ha csak bemennék, mondván, hogy " csak érdekelt, hogy mi lehet az ajtó mögött, amiért fürdőruhában jöttél be."  nem, ez béna és túl átlátszó.  De komolyan, mi lehet az ajtó mögött? Szauna, jakuzzi, medence, esetleg mindhárom? Ebből a házból bármit kinézek. Muszáj megnéznem!

Megindultam ahhoz az ajtó felé, amelyiken az előbb Claire bement. Egy kicsit vacilláltam, hogy lehet mégsem kellene bemennem, de a kíváncsiság jobban vezérelt most jelen pillanatban, mint bármi más. Épp, hogy csak résnyire nyitottam az ajtót, a lélegzetem máris elakadt attól amit láttam. Claire épp egy gyönyörű fejest ugrott pont a szemem láttára nekem háttal a hatalmas medencébe. Hát meg kel, hogy mondjam a feneke valami isteni. Beosontam, és halkan, amíg  Claire úszik, s így nem lát leültem az egyik sarokba egy padra, ami nincs annyira észrevehető helyen,  csak néztem, ahogy az a gyönyörű lány, mint valami sellő szépen, kecsesen úszik. A 3. hossz végén a felém eső medence szélénél megállt egy kicsit és szaporán vette a levegőt. Imádkoztam, hogy csak pihenni állt meg, és utána újból folytatja az úszást, én addig észrevétlenül kiosonhatok. De, amint elkezdet kimászni a medencéből, mint az őrült rohanni kezdtem az ajtó felé.

*Claire

Fúh! Hát, ez baromi jól esett. Kellőképpen sikerült lenyugodnom. a medence szélénél felvettem a törülközőmet és törölgetni kezdtem az arcomat, miközben elindultam kifelé. épp, hogy 3 lépést tettem meg, valaki hatalmas erővel nekem jött, én megcsúsztam, ő utánam, és mindketten a medencében kötöttünk ki. 

Köhögve törölgettem a szemeimet feljőve a víz alól, mikor már meggyőződtem róla hogy tisztán látok és már nem fuldoklom, megláttam Tomot, ahogy engem néz, aztán hatalmas nevetésbe tőr ki, nekem ott, abban a percen borult el az agyam. 

-Mégis, mit röhögsz te seggfej? Szerinted ez ilyen kibaszott vicces? 

- Igen.- fuldokolt a nevetéstől.

- Igen?  - odaúsztam hozzá és lenyomtam a víz alá. Kis idő után megkegyelmeztem neki, meg persze nem akartam kinyírni se. Levegő után kapkodva csapkodott ide-oda a vízben. Nagyon vicces látvány volt. Fordult a helyzet, most én nevettem rajta. Mérgesen kiúszott a medence szélére, majd kimászott és durcásan megindult kifelé, de még közben vagy kétszer megcsúszott a vizes kövön. Nagy nevetések közepette követtem  Tomot. 

- Tom, ne már! Te lehetsz vicces, de én nem? Jellemző. 

- Én nem direkt löktelek a medencébe. Megcsúsztam és te pont akkor jöttél. De te direkt akartál kinyírni. - olyan volt mint egy kisgyerek. durcásan levágódott a kanapéra és összefonta a mellkasa előtt  karjait. 

- Igen, hát persze. - forgattam a szemeim vigyorogva. - Amúgy Kimberly nem örülne, ha látná, hogy vizesen ülsz a méregdrága kanapéján. 

A konyhába mentem és töltöttem magamnak egy kis narancslét. 

- Hé, én is kérek narancslét. - nézte, ahogy megiszom a finom, hideg narancslémet, aztán visszafordult a Tv-hez és mérgesen nézte a kikapcsolt állapotban lévő képernyőt. 

- Facsarj magadnak. - ezzel hozzávágtam egy nagyobb méretű narancsot. 

- Teli tálat ! Pont fejbe.  Elmehetnék valami céllövőnek, vagy ilyesmi. - vigyorogva mentem el a kanapé mellett egyenes a lépcső irányába.

- Au! Haha, nagyon vicces. - morgott tovább Tom.

- Amúgy, izgi a Tv? -kérdeztem még utoljára, majd felfelé vettem az irányt. Tom még morgott valamit, de azt már nem értettem, hogy mit, de őszintén nem is érdekelt.

Ma már nem terveztem Tom közelében lenni, amúgy is írnom kéne Jamesnek, hogy otthon minden rendben van-e. Megírtam egy "kisebb" emailt Jamesnek, aztán bekapcsoltam a Tv-t és valami értelmes műsor után kutattam. Sikertelenül.

-Hahó- dugta be a fejét a Kimberly. - Na, ha jól látom akkor mind ketten éltek és nem gyilkoltátok meg egymást amíg nem voltam. - vigyorgott Kim és bemászott mellém az ágyba. 

-Ja, tűrhető volt. - mondtam közömbösen.

 Haragudtam rá, amiért egyedül hagyott vele, mikor nagyon jól tudja, hogy mit érzek.

- Szóval haragszol. - vigyorgott rám. 

- Igen. - végül elmosolyogtam magam. 

- Látom. Na jó nézzünk valami filmet. Andreasék holnap reggel jönnek. 

- Végre! Legalább elhúz innen ez az idióta. 

- Nem értem miért viselkedsz így. Még a vak is látja, hogy oda vagytok egymásért és jók lennétek együtt.

- Jó, ezt a témát most hagyjuk abba. Inkább nézzük a filmet. 

- Jó, rendben. 

Lehet, hogy igaza van Kimnek és tényleg jók lennénk együtt? Nem! Biztos, hogy nem. Tom egy bunkó. 

Nem is igazán figyeltem a filmre, Kim szavai jártak a fejembe. Az agyam azt súgta nem lenne helyes, ha több lenne köztünk bárminél is. A szívem, viszont teljesen biztos volt benne, hogy összeillünk. Saját magammal háborúztam és próbáltam dönteni, de addig-addig harcoltam magammal, míg elaludtam.

~~~

*Tom

Reggel nagy fájdalmakkal ébredtem. a karom sajgott, nem éreztem a lábam, a nyakamat teljesen elaludtam, a derekamról már ne is beszéljünk. Valahogy sikerült felülnöm és, akkor vettem észre, hogy én még mindig a kanapén ülök.  mellettem egy félig lecsúszott takaró és a földön, a lábam mellett egy párna.

- Tom Kaulitz-Trümper! 

Vagyis Billék megjöttek. Na, most tuti nagy szarban vagyok. 

-Komolyan, hogy képzeled, hogy azok után, amit csináltál és az után, hogy direkt megkértelek, hogy hagyj békén, mert időre van szükségem, te fogod magad és ide jössz? Tényleg ennyire semmibe veszed amit kérek?

- Bill, csak had magyarázzam el, hogy miért jöttem ide...

- Nem! Nem érdekel a kifogásod, meg hogy megváltozol, és bocsássak meg, meg a sok blabla szöveg. Már nem érdekel Tom.

- De....

*Claire

Reggel hatalmas kiabálásra keltem.Amúgy sem vagyok valami jó alvó, de még ha kiabálnak pláne nem tudok aludni. Idegesen kipattantam az ágyból és úgy, ahogy voltam egy szál francia bugyiban és melltartóban lerohantam, hogy jól elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki így ordibál, amikor én aludni akarok.

- Mégis mi ez a nagy ordibálás? Van aki még aludni szeretne! -ordítottam a lépcső aljából.

- Claire? - nézett rám döbbenten Bill.

- Húha! - bámult nagyra nyílt szemekkel Tom.