12. rész. - Boldog reggel.

Sziasztok! :) Meghoztam a 12. részt, hát remélem tetszeni fog. Amúgy, ez inkább most egy nyugisabb rész lett. 

Mostanában nem nagyon írtok véleményt, ami picit rosszul esik, viszont annak a pár embernek, aki mindig ír, nagyon szépen köszönöm. :) Tényleg borzasztó jól esik. :) Remélem, azért mások is olvassák a sztorit, jól esne pár komment. :) 

Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást ! 

puszi♥

*Tom

Billel rágyújtottunk egy-egy cigire, örültem, hogy végre tudunk egy kicsit kettesben beszélgetni és végre elmondhatom neki miért is jöttem utána, és végre kibékülünk. Némán ültünk egymással szemben és cigiztünk, nem tudtam hol kezdjem a mondandóm, kicsit féltem is, elvégre Bill akart velem beszélni.

 A csöndet Bill törte meg.

- Tom...
Hirtelen felnéztem Billre, az arcán szomorúságot láttam. Már nyitottam a számat, hogy elmondjam mennyire sajnálom ezt az egészet, de közbevágott.

- Tudom. Nem kell bocsánatot kérned, sőt, inkább én tartozom egy bocsánatkéréssel. Felfújtam a dolgot. Annyira beleéltem magam, hogy a Tokio Hotel újra visszatér, hogy nem figyeltem rád eléggé. Sajnálom Tom. Tudod, mindig észreveszem ha kedvelsz valakit, de most annyira magammal voltam elfoglalva, hogy nem vettem észre azt, ami már a kávézóban is nyilvánvaló volt. Kedveled Clairet, nem is kicsit, és ő is nagyon kedvel téged. Tudom, mert beszéltünk, igaz nem rólad, de elmondott mindent, hogy elmentél hozzá és megbeszéltétek a dolgokat és ahogy kimondta a neved már akkor tudtam.

- huh, tesó én nem is tudom mit mondhatnék, még mindig úgy gondolom, nem neked kell bocsánatot kérned, hanem nekem. Az meg, hogy nem figyelsz rám baromság! Bill, te mindig figyelsz rám, még ha te magad úgy érzed nem, akkor is mindig ott vagy velem, bármi baj van te tudsz segíteni és tanácsot adni. Mindig tudod mikor mire van szükségem, te vagy az, akire bármi történjék mindig számíthatok. Tudod, sokszor úgy érzem meg sem érdemlem, hogy ilyen testvérem van mint te. Soha nem akarlak elveszíteni, egyszer már majdnem sikerült, többet nem hagyom! Szeretlek Bill.

- Én is szeretlek bratyó.
Billel egyszerre álltunk föl és öleltük meg egymást. Ritkán beszélünk ennyire érzelmesen egymással, mindig tudjuk mikor van erre szükség és mikor nem.

- Béke? - vigyorogtam Billre és meg veregettem a hàtàt.
- Béke. De csak ha holnap veszel nekem gumicukrot. - vigyorgott ő is.
- Megdumáltuk.
- Totál fullos ez a ház, de gumicukor az nincs. Hatalmas hiba !

Boldog voltam, hogy Billel minden a régi és újra hallgathatom Bill hadoválását a sok értelmetlen szarságról pl, hogy ő csak a piros gumimacit eszi meg legelőszőr a zacsiból és nem érti miért kell fehér színűt beletenni, mert, hogy az nem is finom, de azért mégis megeszi.
Mindig is imádtam ezt a Billt és örülök, hogy újra visszakaptam.

Még dumáltunk pár értelmetlen dologról, de már mindketten eléggé fáradtak voltunk, így úgy döntöttünk mi is megyünk lefeküdni.
Már épp mentünk volna be a szobáinkba, de előtte még odaszóltam Billnek.

- Bill!
- Hm?
- Jól mondtad.
- Mire gondolsz?
- Claire. Kedvelem. Nagyon is.

Billel egymásra mosolyogtunk és ebben benne volt minden. Nem kellett elmondanom, hogy nem csak szexre kell és, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni ( bár jelenleg ezt beszéltük meg Clairrel, de egyenlőre nem is baj, ha még nem tudja mit érzek iránta ) Bill tökéletesen tudta mit akarok Clairetől. Magát, Clairet.

*Claire

Reggel frissen és üdén keltem, ami nálam nagyon ritka. Általában mindig nagyon nehezen kelek fel, aztán 1 órát morgok magamnak, hogy még mennyire álmos vagyok, de most nagyon boldognak éreztem magam, csak mosolyogni tudtam. Ránéztem az órára és még csak fél 10 volt. Úgy döntöttem elmegyek 1 órácskát futni, a többiek még biztos aludnak. Felvettem a futó cuccom és indultam is.

~~~

Baromi jól esett ez a kis futás, úgy éreztem kicsattanok az energiától.
A házba érve első utam a hűtőhöz vezetett.
Már egy ideje tanakodtam, hogy mit is egyek, amikor valaki hátulról átölelt. Mondanom sem kell, nagyon megijedtem.

- jó reggelt szépségem. - éreztem, hogy finom puszikat ad a nyakamra. Mosolyogva megfordultam és átkaroltam a nyakát, majd egy hosszú édes csókot adtam neki.
- Neked is, Tom. - majd visszafordultam a hűtőhöz.

Nem találtam semmit, amit most szívesen ettem volna, ezért csak kivettem egy doboz tejet.
Tom még mindig mögöttem állt és édesen mosolygott, bevallom, ahogy ott állt egy szál boxerben, s mosolyogva követte minden mozdulatom, nagyon szexy volt.
Gyorsan odabújtam hozzá, lábujjhegyre álltam, majd adtam neki egy pici puszit, aztán kikerülve a kanapé felé vettem az irányt.

- Tudod, a többiek nincsenek itthon, vagyis csak Bill, de ő még alszik. - követett Tom, majd ő is leült mellém a kanapéra.
- Hol vannak?
- Vásárolnak Billnek egy halom gumimacit. - vigyorgott Tom.
- vagyis akkor ha Billt nem számítjuk, akkor csak ketten vagyunk ebben a hatalmas házban? - csábosan rámosolyogtam.
- Bizony. - közelebb húzott magához és átültetett az ölébe vele szembe.
- Szerinted .....csók....Bill még....csók... sokáig fog.....csók.... aludni?
- hmm....csók....nagyon....csók....sokáig.
Tom màr döntött is le a kanapéra.

~~~

Imádtam Tommal lenni. Tökéletesen tudja mire van szükségem, mindig figyelmes és édes. Egyszerűen imádom ezt a pasit.
Ezek a gondolatok jártak a fejembe, miközben már mindketten egy tál müzlit reggeliztünk.

- Reggelt. - battyogott oda hozzánk Bill, full komás fejjel, irtó vicces látvány volt, kevés kellett nehogy hangosan elnevessem magam.

- Neked is Bill. - mondtuk Tommal egyszerre.

- Jó reggel fiatalok! - hallottam barátnőm csilingelő hangját.
- hello. - köszöntünk.
- úr isten ! - kiáltott fel Bill. - az ott sok sok gumimaci ????? IDEVELE!!!! - màr szaladt is a zacskóhoz és mint az őrült vette ki a gumimacikat a szatyorból. Úgy tűnik már egyátalán nem fáradt. Olyan volt mint egy kisgyerek. Nagyon szerettem Billnek ezt az oldalát.

- Claire figyelj... - ült le velem szembe Kimi, Andreas pedig Billel veszekedett, hogy ne sajátítsa már ki mind a 10 zacskó gumicukrot.
- Mond. - néztem Kiberlyre, nagyon komolynak látszott, remélem nincs semmi baj.
- Öhm, kérhetnék tőled egy hatalmas nagy szívességet? Tényleg életbevágóan fontos lenne, te pedig tökéletes lennél a feladathoz. - nézett rám boci szemekkel legjobb barátnőm.
- Jézusom, mond már mi van ?! Baj van, vagy mi ? Mondjad már!
- Tudod, tegnap este az egyik modellem lesérült és.....
- ÓÓÓ nem, nem, nem!!! Felejtsd el!