1. fejezet. - A kávés idegen.

Nos, hát sokáig tanakodtam, hogy eggyátalán belevágjak-e az írásba, de végül úgy döntöttem, hogy egy próbát megér. Soha életemben nem írtam még semmit, de remélem azért olvasható lett az 1. rész :D Nagyon örülnék pár kommenttnek és kritikának !!! :DD Szeretném tudni, hogy mit kéne máshogy csinálnom, írnom, hogy jobb legyen Jó olvasást, puszi: anikó0808 J

Mint minden hétköznap reggel, most is nagy mosollyal indultam munkába. Szokásomhoz híven, mielőtt beértem volna a céghez, megálltam a sarki Starbucksnál inni egy jó forró capucinot. Kávé közben még gyorsan átnéztem a mai teendőimet, és rájöttem, hogy borzalmasan elvagyok maradva a papír munkával. Szépen nyugodtan iszogattam a kávém, és olvasgattam, mikor egyszer csak két 20 éves körüli, igen érdekes kinézetű fiúk beléptek be a kávézóba. 
Volt bennük valami magával ragadó, valami egyedi, valami különleges. Egyből átfutott az agyamon, hogy milyen jó reklámot lehetne velük forgatni. Egyre közelebb jöttek, és így jobban megtudtam nézni az arcukat. Az arcformájuk kísértetiesen egyforma volt, de nem hiszem, hogy testvérek lehetnek. Valószínűleg túl feltűnően bámultam őket, mert az egyik sötétbarna rasztás féleségű hajú, hirtelen rám nézett, majd elvigyorodott, és tetőtől talpig végigmért. Sose láttam még ilyen gyönyörű szempárt, és férfias arcot. Éreztem, hogy teljesen elvörösödöm, ezért inkább gyorsan a kávémra meredtem. A két ismeretlen, vagyis nem is annyira ismeretlen, mert fogadni mernék, hogy már láttam őket valahol, kikértek két kávét és mielőtt a szép szemű fiú kilépett volna, még mosolyogva visszanézett rám. Még egy ideig a történtek hatása alatt voltam, de rájöttem, hogy ha most nem indulok el, akkor igen csak elkések és tudni illik rólam, hogy soha nem szoktam késni sehonnan, főleg nem a munkából, ha igen, akkor ott valami nagyon nagy probléma lehet. 20 per múlva már a hatalmas ablaküveges irodámba léptem be, és elfoglaltam a szokásos fekete forgószékemet, és néztem a gyönyörű kilátást

-Jóóóó reggelt főnök asszony!!! – rontott be vigyorogva, egyik legjobb barátom, és egyben a legmegbízhatóbb asszisztens a világon. James.

- Szia James.- mosolyogtam. - Elintézted, amit kértem mára?- kérdeztem kicsit szigorúbb hangon.

- Uh, mit is? – kérdezte meglepődve James. Látta az arcomon, hogy kezdek kicsit felmérgesedni. hiszen ha ez nincs elintézve, akkor ugrott az egész holnapi forgatás. – Jaaaajj drágám, természetesen elintéztem, hát nem ismersz? Látnod kellett volna az arcodat, totál kétségbeesés „ úristen, nem intézted el? :OOOOOOO VÉGÜNK, MINDENNEK VÉGE! „– mondta engem imitálva, aztán kitört mindkettőnkből a nevetés.

- Annyira bolond vagy. De így szeretlek, amúgy meg, nem is így beszélek!- kértem ki magamnak mosolyogva.

- Hát persze hogy nem.- mondta mosolyogva. -Amúgy Patrick szólt, hogy szóljak, ma jönnek fél 2-re annak a visszatérő bandának a két testvérpárja, hogy megbeszéljük a fogatással kapcsolatos dolgokat.

- Ahhhhhhj, igen igen tudom, az a Tokio izé. Újabb hisztis, beképzelt sztárocskák. – mondtam unottan, és elkezdtem kicsit rendbe rakni az asztalomon a papírokat.

Fél 2-ig, csak a papírmunkákkal foglalkoztam, próbáltam kicsit behozni a lemaradásokat több, kevesebb sikerrel.

Fél 2 lesz 10 perc múlva, néztem az órára. Felálltam, és a megbeszéléshez kijelölt terembe vettem az irányt. James és Partick, már bent voltak és nagyban nevettek valamin.

-Remélem ezek nem olyan „ bocsi, kések 1 órát, mert most szálltam le a magángépemről”  típusú sztárok. – mondtam, és helyet foglaltam James mellett.

Fél 2 után 5 perccel, 3 ember lépett be sorba az ajtón, az első biztos a banda menedzsmentje lehetett, ugyanis eléggé idősnek tűnt, aztán belépett a másik két fiú is, és én teljesen ledöbbentem. Ismét magamon éreztem azt a gyönyörű szempárt, és csábos mosolyt. Hirtelen deja-vüm lett.