2. fejezet - A liftes incidens.

Úristen, nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm a kommenteket. :) Borzasztóan sokat jelent, tegnap este szó szerint ugráltam örömömben, mikor az első hozzászólást megláttam :DD Ezt a nagy örömöt, Aliciának szeretném megköszönni! :) és természetesen a többieknek is akik írtak, SZUPEREK VAGYTOK! :D 

Nem is húznám tovább az időt, itt is van a 2. rész.Igaz, azt igértem hosszabb lesz, nos ez nem igazán jött össze. XD  (Remélem azért jól sikerült.) Jó olvasást és szép délutánt/estét. :) Puszi.

-Jónapot, David Josh vagyok a Tokio Hotel menedzsmentje, itt mellettem pedig a fiúk, Bill és Tom. – Hello, Bill.- mosolygott kedvesen, valamiért már a kávézóban is nagyon szimpatikus volt nekem, lenyűgöző a kisugárzása.

-hello, Tom Kaulitz, nagyon örülök….ismét. – vigyorgott rám szemtelenül, majd nagyon közel hozzám megkerült, a tekintetét végig rajtam tartva és leült az egyik székbe Bill mellé.

-  Elösszőr is, köszönjük szépen a felkérést, ez sokat segít a banda visszatérésében, jómagam mindig is a legjobbat kerestem a fiúknak és tudniillik, hogy maguk a legjobbak ebben a szakmában.  – célozta nekem a mondatot, úgy éreztem mindent elkövet annak érdekében, hogy jóban legyünk.  Eggyátalán nem tetszett ez a jópofizás. Ráadásul, Tom tekintetét egész végig magamon éreztem, így kezdett a szituáció nagyon kínossá válni számomra.

-Sziasztok, én Claire Kley vagyok, ők pedig James az asszisztensem és Patick, a forgatás munkálataiért felelős. Vele beszéltek nem rég telefonon. – Foglaljanak helyet, akkor talán el is kezdhetnénk.

- Van esetleg valami külön elképzelés, amit mindenféleképpen szeretnének megvalósítani?

- Hát, ügye egy Audi reklámról van szó, mi arra gondoltunk, hogy lehetne szabadtéri a forgatás egy elég extrém helyen. 

- Hüm, tetszik, James az új Audikat ügye elintézted?  Holnap, legkésőbb  reggel 10-re itt kell lenniük.

-Persze, persze már reggel is említettem, hogy minden el van intézve, ne aggódj.

Még megbeszéltünk Daviddal pár dolgot a forgatással kapcsolatosan. Megbeszéltük, hogy reggel egy gyors fotózást is beiktatunk a forgatás előtt.  Bill és Tom nem igazán szólaltak meg, csak néha helyeseltek, vagy ha őket kérdeztem válaszoltak. Úgy vettem észre nem igazán köti le őket ez a téma, vagy csak hagyták, hogy David mindent elintézzen helyettük.

-Rendben, hát akkor végeztünk is, holnap találkozunk.  – felálltam, összeszedtem a jegyzeteimet és villámsebesen kisiettem a teremből.  Nem bírtam tovább Tom zavarba ejtő pillantásait és nem akartam, hogy bárki is lássa, mennyire zavarban vagyok.  Az egész kész röhej, soha nem volt még rám senki ilyen hatással és ez az érzés baromira nem tetszett. Nincs idő ilyen idióta, nőcsábász fiúcskákra  mint Ő, jelenleg a munkám a legfontosabb.

Már épp szálltam volna be a liftbe, mikor valaki gyorsan bevágott elém, megnyomta a földszint gombot és mielőtt az ajtó becsukódódott volna berántott magához.  Olyan hirtelen történt, hogy azt sem tudtam hirtelen fiú vagyok e vagy lány. Felnéztem, és elöntött a méreg, mikor megláttam ki is ő.

-Tom, maga mégis mi a fenét képzel magáról??? - hirtelen nagyon ideges lettem, mi az hogy csak úgy bevág elém, aztán meg elkezd ráncigálni.

-Téged láttalak a kávézóba ma reggel igaz? –Semmisnek tekintette az előbbi kérdésemet, teljesen hidegen hagyta.

-Tudod, ha valaki kérdez tőled valamit, illik rá válaszolni.

-Csak nem akartam, hogy más is beszálljon velünk a liftbe, vagy hogy te hamarabb beszállj,mire én ideérnék. …. Most te jössz- megőrjít, hogy ennyire élvezi ezt a helyzetet.

-Igen, engem láttál.- próbáltam teljesen unott és érzelemmentes arcot vágni.

-Mért vagy ilyen morci, a kávézóban eléggé felkeltettem az érdeklődésedet, ha jól emlékszem. – mosolygott pimaszul és hanyagul a lift falának dőlt.

-Képzelődsz.- Ellökte magát a faltól és egészen a hátamhoz simult, majd halkan a suttogni kezdett a fülembe.

-Hát, az tény hogy eléggé nagy a képzelő erőm főleg, hogy egy sötétes liftben vagyunk csak ketten.  Tudod, ez eléggé beindítja a fantáziámat. – és egy apró puszit nyomott a nyakamra, amitől teljesen kirázott a hideg.  Elképesztően ideges lettem, hogy  lehet valaki ennyire bunkó, pofátlan és beképzelt.?! Felnéztem az emeleteket kijelző táblára, láttam, hogy már csak egy emelet és a földszinten vagyunk. Tudtam, most kell lépnem. Szépen nyugodtan, mosolyogva megfordultam, és bájos hangon mondani kezdtem.

-Tudod, Tom.- kinyílt a lift ajtó-  SEGGFEJ VAGY!!!!!- és máris egy hatalmas pofon csattant az arcán, kihasználva, hogy Tom az arcát fájlalja és azzal van elfoglalva, kirohantam a liftből egyenesen a kijáratig, ahol bepattantam az autómba és meg sem álltam hazáig. A szívem elképesztő gyorsan vert. Nem tudtam felfogni, hogy most az ijedségtől, vagy maga Tom váltja ki ezt belőlem. Bele se mertem gondolni az utóbbiba.

Ahogy hazaértem egyből vettem egy jó forró, habos fürdőt. Muszáj volt kicsit relaxálnom, hogy elfelejtsem a mai nap történéseit. Teljesen ki akartam zárni az agyamból Tomot és a liftben történt eseményeket. Eldöntöttem magamba, ha Tom játszani akar, hát játszani fogunk.

Gyere holnap. Reszkess Tom Kaulitz!