4. rész- Forgatás 2/2

Itt a rész. Nem is fűznék hosszá semmit. Jó olvasást.

Szép estét. Puszi.

-Úristen megőrültél ?? Mit csinálsz ?? Bill nem erre kanyarodott le! Hova mész? Azonnal fordulj vissza! – semmi válasz. 

– Nem Hallod! KAULITZ, MOST AZONNAL FORDULJ VISSZA!- üvöltöttem, de mind hiába, mint aki meg se hallotta ment tovább, egyre gyorsabban. Én meg egyre jobban bepánikoltam. Nagyon nem bíztam Tom vezetési tudásában.

-Lassíts már !- ismét semmi válasz.

- Nem hallod? Lassíts már! – üvöltöztem kétségbeesetten. Tom, hirtelen a kezeit egy határozott mozdulattal kanyarodási pozícióba helyezte a kormányon, és ez nekem nagyon, de nagyon nem tetszett. Fájdalmas arccal kapkodtam a fejem Tom arca, a kormány és az út között.  Tom elvigyorodott , én már is tudtam, most fogunk meghalni. Épp, hogy belegondoltam vajon milyen is lesz a mennyország, máris 360 fokos fordulatot tettünk az autóval őrült nagy sebességben, ezt újra és újra megismételve. Csukott szemmel sikítva vártam a biztos halált.

-Huhúúúúúúúúúúúúú!!!! – üvöltözött Tom mellettem, úgy tűnt ő baromira élvezi ezt az extrém kocsikázást, nekem viszont a gyomrom egyre jobban kezdett kavarogni.  Mikor tudatosult bennem, hogy az autó 0 sebességben egy helyben áll, kinyitottam a szemem, éreztem, ahogy a hatalmas szikla darabkák folyamatosan gurulnak le a szívemről.  TÚLÉLTEM! Amennyire hamar megörültem, hogy élek és épségben megúsztam, olyan gyorsan öntötte el az egész testemet a düh, s éreztem lángolok belülről.

- Neked teljesen elment az eszed? Meg is halhattunk volna ! Úristen, te komolyan nem vagy normális Tom Kaulitz !- kiabáltam, hadonásztam összevissza.

 – Idióta agykárosult vadbarom! – csak mondtam, mondtam, és mondtam…..

 – Őrű…….. – folytattam volna, de Tom hirtelen nekem esett. Olyan szenvedélyesen falta az ajkaimat, mint még ezelőtt soha senki.  Annyira sokként ért ez a dolog, hogy azt se tudtam mi lenne a helyes, ha felpofoznám és leordítanám a fejét, hogy mégis mit képzel magáról, vagy ha egyszerűen csak visszacsókolnék.  Tom, elhúzódott tőlem és nagy szemekkel meredt rám, várta, mikor török ki hisztérikusan, hogy lekiabáljam a fejét.  Hosszasan néztük így egymást, majd valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, nagy hévvel Tom ajkainak estem.

Tom meglepődött, hiszem nem erre reakcióra várt, de nem sokáig törődött meglepődöttségével, máris visszacsókolt ugyan olyan hevesen, mint az előbb. Átültem az ölébe, nem szarakodtunk sokáig, máris téptük le egymásról a ruhákat.  A kb 20. dudaszónál, rájöttünk nem ez a legmegfelelőbb hely, pozíció, ezért átmásztam a háttsóülésre Tomot magam után húzva, de egy percre sem szakadtunk el egymás ajkaitól. Nagy nehezen neki is sikerült hátramásznia, kivett a farzsebéből egy óvszert, én közbe már gomboltam is ki a nadrágját, majd előre hajítottam. Ő is megszabadított a nadrágomtól. Mindketten tudtuk ez a szex most nem az érzelmekről, gyengédségekről fog szólni, hanem a már első találkozásunk óta elnyomott, kitörni készülő szenvedélyről, vadságról.

Lihegve feküdtünk mindketten 1 óra múlva, aztán a hosszú csöndet Tom törte meg.

-Hát ez…. ÚRISTEN!..... tudtam én, hogy ilyen kis vadmacska vagy az ágyban. – lihegte vigyorogva. 

Bennem, ebben a percben tudatosult mekkora hülyeséget követtünk el.  Borzasztó mérges lettem Tomra, meg magamra is. Felültem, és minden érzelmet elrejtve válaszoltam.

-Most azonnal vigyél vissza! Erről pedig soha senki nem tudhat világos? – öltöztem  fel, Tomhoz is hozzádobva ruháit. 

 – Öltözz!

-Mivan?????? – szegény nem igazán erre a válaszra számított.

-Öltözz már !! – parancsoltam rá.

Felöltözve ültem az anyós ülésen és vártam, hogy Tom is végre felöltözzön és villámsebesen elhúzzunk innen és visszaérjünk a többiekhez.  Tom is előre mászott, még gyorsan felvette a pólóját, majd néma csendben elindultunk visszafelé.  Síri csöndben ültünk egymás mellett, én az ablakon kifelé bámultam, nem mertem Tomra nézni. Egész úton azon kattogott az agyam, hogy, hogy voltam képes megadni magam neki. A legviccesebb az egészben, hogy tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy az egészet én kezdeményeztem. Ha nem csókolom meg miután ő elhúzódott, hanem helyette felpofozom, akkor ez az egész nem történt volna meg.  Borzalmasan szégyelltem magam, mégis tudat alatt, persze ezt nem akartam/mertem bevallani magam, hogy egy percét sem bántam meg. Igazából Tom nagyon is tudja mit csinál az ágyban. Ezt a gondolatot villám gyorsan kiiktattam az agyamból. Nem szabad ilyesmire még csak gondolnom sem. HATALMAS HIBÁT KÖVETTEM EL!  Míg én magamat dorgáltam le gondolatban, Tom már parkolt is le, és én abban a pillanatban, ahogy az autó megállt már ki is pattantam .

Láttam a többieken, hogy már mind tiszta ideg, de ahogy megláttak minket, szaladni kezdtek hozzánk és aggodalmas fejjel, kérdőn néztek hol rám, hol Tomra. Jamesre néztem fájdalmasan, ő rám, s tudtam,  mindent ért.

-Tom, mégis hol voltatok? 2 órája keresünk! – támadta le egyből testvérét Bill, aki csak megsemmisülve nézett rám.

- Tom! Válaszolj már ! – kiabált kétségbeesetten testvérére.

- Bill! Csak fogd be ! – ordított rá öccsére. Bill, sértődötten inkább hozzám vette az irányt, hátha tőlem több mindent megtud.

-Claire, hol voltatok? Ah, mind1 is. Kezdhetjük a forgatást? – próbált valami mosoly féleséget felvenni az arcára.

-A forgatás törölve. –mondtam egyenesen Tom szemébe nézve érzelemmentesen, majd sarkon fordultam és kifelé vettem az irányt.

Mindenki ledöbbenve meredt utánam. Bill nem tudta eldönteni hogy utánam szaladjon-e, vagy sem, inkább csak testvéréhez fordult, és szomorúan ennyit mondott.

-Most örülsz?  Ezt akartad?  A Tokio Hotelenek végleg vége miattad….. ismét. –  mondta letörten és szomorúan, ezzel ott hagyva bátyát.

Tom csak meredt maga elé, ismét sikerült testvérét megbántania és fájdalmat okoznia neki, amit a világon a legjobban gyűlölt. Csak most fogta fel igazán mit is csinált.  Elcseszettül érezte magát.