6. rész - 2 éve......

Sziasztok! :D Meghoztam a 6. részt. :D Köszönöm a komikat :) Remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat és továbbra is leírjátok a véleményeteket. :) 

Nem tudom, hogy a következő részt mikor fogom tudni majd hozni, mert péntektől dolgozom estig. :/ de azért igyekszem, ahogy csak tudok :) 

puszipá: Aniko0808 ♥

-Na, végre! – rontott be a lakásba Tom. Látszott rajta, hogy nagyon zaklatott és ideges. Nagy szemekkel fordultam felé, hirtelen egy szó sem jött ki a torkomon.

- Claire, kérlek, csináljuk meg a forgatást. A Tokio Hotelnek ez az utolsó esélye. Ezt nem tehetem meg Billel, könyörgöm, csak csináljuk meg. Esküszöm, utána soha többé nem látsz.

Csak néztem rá, egyszerűen nem tudtam mit mondani. Annyira szabadulni akartam tőle, hogy most furcsa érzés kerített hatalmába. Ahogy őt néztem, már nem is akartam szabadulni annyira.

-Claire, kérlek. Nem okozhatok mégeggyszer csalódást Billnek. Nem bírnám elviselni, ha újra elveszíteném őt. Meg ő is saját magát…. - az utolsó mondat villámcsapásként érte füleimet, nagyon kíváncsi lettem, hogy ezt , hogy érti.

-Ezt, hogy érted?? Mi történt Billel?

-Ahhoz neked semmi közöd!! – amilyen lágyan és fájdalmasan mondta az előző mondatot, most olyan hirtelen lett dühös. Szemei szikrákat szórtak és hatalmas erővel vájták be magukat az én szemeimbe. Bevallom kicsit megijedtem.

-Tudtommal, te jöttél ide segítséget kérni és nem pedig fordítva. Meg különben is, mégis honnan tudod hol lakok???

-Az most lényegtelen. Inkább az a fontos hogy..

-James. – mondtam hangosan magamnak közbe vágva Tom mondandójába. Átkoztam Jamest mégis, hogy mondhatta el Tomnak, hogy hol lakom.

- Ahj, igen ő volt, de most nem ez a fontos. A Tokio Hotelnek nem lehet vége!!!

-Mi lett Billel?

-Mondtam hogy ahhoz se….

-Akarod, hogy segítsek, vagy nem? Mert jelenleg csak rajtam múlik, hogy a kis bandád újra híres lesz-e vagy sem.

Hosszú néma csend következett. Tom a földet bámulta, valószínűleg magában gondolkodott, hogy elmondja-e vagy ne.

-Na jó…… De erről soha senkinek nem beszélhetsz világos??????

-Ne fenyegess, azt én is tudok.

-Csak ígérd meg.

-Megígérem. – egyre jobban érdekelt ez a Bill sztori.

Tom a kanapéhoz sétált és leült. A földet bámulta, látszott, hogy nem könnyű neki erről beszélni, kicsit meg sajnáltam szegényt és bármennyire is érdekelt a történet, nem akartam erőltetni. Épp mondani szerettem volna, hogy nem fontos elmondania, ha nem akarja, de megszólalt.

-2 éve, belekerültem egy elég súlyos ügybe. Az most mind1 mibe. A lényeg, hogy mindenki engem hibáztatott egy olyan dologért, amit nem követtem el. Senki nem hitt nekem, a média teljesen rám szállt. Mindenki megutált minket. Elítéltek az emberek. A banda többi tagja is elfordult tőlem. Egyedül Bill volt az egyetlen, aki még szóba állt velem és hitt bennem, ő tudta, hogy nem követtem el semmit. Annyira haragudtam mindenkire amiért engem hibáztattak és senki nem hitt nekem, hogy eléggé kifordultam önmagamból. Mindenivel agresszív voltam, még Billel is, pedig pont, hogy ő nem érdemelte volna meg. Bill próbálta helyrehozni a banda sorsát, meg David is, már majdnem sikerült elérni , hogy az emberek higgyenek nekünk, mikor egy buliban eléggé összeverekedtem egy sráccal, úgy, hogy kórházba került. – Itt kicsit elcsuklott a hangja. és megállt egy percre, majd újra folytatta. -1hónapig volt kómában. Engem feljelentettek és 1 évre le akartak csukni, de sikerült ezt Davidnek elkerülnie. Bill ekkor teljesen elfordult tőlem. Több mint 1hónapig nem állt velem szóba. Borzalmas volt. Úgy éreztem elvesztettem a másik felemet és nem éreztem magam teljes egésznek. Billt annyira megviselte ez az egész, és hogy nincs többé Tokio Hotel, hogy drogokhoz nyúlt. Minden este elment itthonról, belekeveredett egy bandába. Tőlük kapta a drogot. Egyik este full bekábítószerezve láttam hazajönni. Sose fogom elfelejteni azt az estét. Akkor ott, megfogtam magamnak, hogy soha többet nem engedem, hogy ez megtörténjen még egyszer és mindent helyre hozok. Egyik nap elmentem a céged előtt és megfordult a fejembe, hogy ha sikerülne itt egy reklámot forgatnunk talán megint helyre jönne minden. Először elvetettem ezt az ötletet, mert hogy ez lehetetlen hiszen hozzátok csak a legnagyobb sztárok kapnak lehetőséget és ez az akkori Tokio Hotel „hírnevével” nem igazán volt elérhető…. Aztán mikor Bill egyik este nem jött haza, nagyon aggódni kezdtem. Kiderült Bill kórházba került kábítószer túladagolás miatt. Életemben nem éreztem még olyan fájdalmat. Úgy éreztem nekem kéne azon a kórházi ágyon feküdnöm és nem Billnek. Miután Billt hazaengedték a kórházból egyből elmentem Davidhez és elmondtam neki az ötlet. Valamilyen csoda folytán sikerült elintéznie a forgatást és hát a többit már tudod. Billel a kórház után ismét egyre jobb lett a kapcsolatunk és letette a drogot.

Könnyes szemmel hallgattam végig Tom történetét. Mindenre számítottam, de erre nem. Lehetetlennek tartottam, hogy az a Bill, aki mindenig mosolyog, meg nevet ilyen borzalmakhoz folyamodjon.

-Most már érted, miért nem lehet vége Th-nak? Nem hagyhatom, hogy ez ismét megtörténjen. Nem!

-Úristen, ez.. ez.. borzalmas. – Fogalmam sem volt ilyenkor mégis mit lehet mondani. Csak azt tudtam, hogy én sem akarom, hogy ez ismét megtörténjen, még ha csak párnapja is ismerem Billt és Tomot.

-Kérlek Claire.- könnyes szemmel emelte rám a tekintetét. Borzalmas volt így látni őt.

-Rendben. – Tudtam, hogy ezzel lehetetlenné teszem a 6 éve tett fogadalmam, de nem hagyhattam, hogy Bill visszaessen.

-Komolyan mondod?????? Úristen, köszönöm szépen. El sem hiszed mennyit jelent ez nekem. Köszönöm. – hatalmas erővel és lendülettel ölelt magához. Ölelkezve ültünk pár percig és én úgy éreztem soha nem akarom, hogy ennek vége legyen. Szívem szerint megállítottam volna az időt. Tom kicsit eltölt magától, hogy a szembe tudjon nézni, csillogtak a szemei és picit elmosolyodott.

- Köszönöm.- nézett mélyen a szemembe és olyan gyengéden, érzelmesen mondta ki ezt az egy szót, hogy nekem végem volt. Nem érdekelt mit fogadtam meg 6 éve, s tudtam, hogy nagyon meg fogom bánni másnap, hogy megint elgyengültem, de egyszerűen nem tudtam neki ellenállni.

Átöleltem a nyakánál, majd finoman lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Picit habozott, hogy visszacsókoljon-e, de végül visszacsókolt. Ez a Csók most teljesen más volt, mint a legelső. Tele volt érzelmekkel és gyengédséggel. Hihetetlen, hogy ez a fiú, akiről az ember nem is gondolná, tud ennyire érzelmes is lenni.

Tom hirtelen elhúzódott tőlem, megtörve a csodás pillanatot, majd zavartam ennyit mondott.

-Öööh…. ne … ne haragudj, de nekem… nekem.. most… mennem kell. – már szaladt is a bejárati ajtóhoz, de még gyorsan visszanézett.- Köszönöm.- és már el is tűnt.

Én csak álltam ott az ajtót bámulva, és nem értettem, miért rohant így el. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de nem azért mert Tom elrohant, hanem mert, rájöttem a 6 éve tett ígéretem magamnak, most vált semmissé.

Jót fog tenni ez a pár nap Párizsban addig, áttudom gondolni magamba a dolgokat. Aztán megcsinálom a forgatást és talán utána, sikerül kivernem a fejemből Tomot. Örökre. Addig is, távol kell tartanom magam tőle. Muszáj magam tartanom az ígéretemhez, még akkor is, ha ez borzasztóan nehéz lesz.